Universal Wellness coach & Integrál egészségfejlesztő

Egy útitárs, egy integrál szemléletű ember vagyok, aki már maga is sok változást átélt, képes a változásra, újat beengedni, elengedni azt, ami már nem szolgálja a nagy célt. Négy élethelyzetet mutatok be az alábbi írásomban, fogadd szeretettel kérlek. Ha helyeselsz, bólogatsz, vagy épp vitatkozol a soraimmal, akkor már megérte közzétenni ezt a  cikket, hisz megindított benned valamit. Ez a cikk lehetne akár egy színes pillangószárny apró rezdülése a nagy változások előtt. Minden változik – minden ehhez idomul, adaptálódik és reagál a világban végbemenő változásokra.

”Egyetlen pillanat létezik csupán, amelyben fontos, hogy felébredj. Ez a pillanat most van.” – Buddha

1. Eset – Fájdalmas szakítás este

Tegyük fel, hogy valaki elválik a szeretett személytől, ez borzasztóan fájdalmas lehet, ha ragaszkodott az illetőhöz és nem önmaga jószándékból tette azt.

Ekkor érezheti úgy magát, mintha a talajt húzták volna ki a lába alól. A végletekig elkeseredett. Reménytelennek érzi helyzetét, hiszen már benne van a korban, 40 is elmúlt…

Talán azt is gondolja, hogy nincs már miért élnie. Egy világ omlott össze benne. 

Nem megy varázsütésre, hogy újjászülessen, hanem finom módszerekkel átszőtt „terápiára” van szüksége. Először is stabilizálni kell a helyzetét – a cél, hogy reménytelenből reménytelivé válljon. De ehhez az is szükséges, hogy az adott személynek legyen kitartása a gyógyuláshoz és adjon időt magának a szívfájdalmaira. 

Hogyan segítek szakítás, elmúlás, veszteség esetén?

Rámutatunk arra, hogy melyek számára az élet szépségei, a saját szépségei, értékei.  Ez pontosan olyan, mint egy gyász. A sérült sebeknek SOS ellátásra van szükségük a fertőzésveszély elkerülése végett, (köznapi nyelvre lefordítva, hogy elkerüljük a súlyosabb fájdalmakat), ahogy az orvostudomány is teszi.

Például ha valaki balesetet szenved és a bőrén olyan csúnya seb keletkezik, hogy nem tudják a hegeket eltüntetni, akkor javasolják a plasztikai sebész igénybevételét. De előtte a sebet kezelik, gyógyítják. Ugyanez a helyzet egy válás, veszteség, elmúlás esetén is.

Az integrál szemlélet, „terápia” kiterjed a biológiai, kémiai, és fizikális egyensúly harmonizálására.

2. Eset – Karrier, munkahelyi problémák esete

Hirtelen elbocsátanak egy 50 fölötti embert minden különösebb indok nélkül a próbaidő alatt. A fránya gazdasági helyzet, az elmúlt év rémhírei is kihozhatja az emberből a motiválatlanságot.

A dolgozó úgy érezheti, hogy cserbenhagyták, elhagyták, becsapták… A hiedelem rendszerünkben, a köztudatban az van benne, hogy ma már nem ezé a korosztályé a Világ, nincsenek lehetőségek. Akárhová is tekintesz, valóban ettől zeng a média. De mit mond a Karrieredző énem?

De vajon a média a valóság, vagy a szomszéd, aki ugyanerről panaszkodik?

Nos, ügyfeleim többsége 40 és 55 között vannak, eddig még mindenki megtalálta a helyét, aki kitartóan dolgozott és türelemmel, hittel fordult hozzám. (egyik kedvenc visszajelzésemet itt olvashatod, ha a linkre kattintva egyet görgetsz.) 

Mentorálás karrier válság esetében

Itt ugyanez a helyzet, van egy fájdalom, csalódottság, amiből először is ki kell billenni. A leggyakoribb probléma az, amikor ki akarják hagyni az emberek a lépcsőfokokat, a tudatszinteket. Dr. David Hawkins: Force to Power (Erő kontra erő a címe magyarul, de nem egy szerencsés fordítás szerintem) rámutat a tudományos tudatszint skáláján, hogy mi a következő szint, amikor valaki egy ilyen helyzetben van. Itt is a léleknek először gyógyírre van szüksége. A világ termetése vagy ősrobbanás se 1 nap alatt történt… És ha emlékszünk még esetleg a csernobili katasztrófára,  ami a 1980-as években volt – annak is, még 50 év múltán is jelentkezik a hatása, jelen kutatók szerint. 

Azért élvezem az ilyen eseteket, mert látványosan ki lehet belőlük lábalni. Nagy lesz az előtte – utána kontraszt mind annak, aki benne van, mind a környezetének.

3. Eset – A vállalkozói lét problémái

A vállalkozó, legyen ő most egy turizmusban tevékenykedő vállalkozó, hiszen őket érintette leginkább a panadémia. Erre saját megtörtént példámat hozom. A 2000-es években Közel-Keleten éltem, ahol lényegében katonállam épült, majd hamarosan – intifada vagyis – polgárháború kezdődött. A turizmusban dolgoztam, és a belső viszály már érezhető volt 1995-ös években is – egy év alatt kb.80 bombamerénylet történt. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy szinte minden utazási irodát bezártak, a hotelek elvétve belső turizmusra rendezkedtek be. Én is éppen egy szent utakat tervező iroda operációs menedzsere voltam. A tulajdonosok először azzal próbálkoztak, hogy más országokból szervezni turistákat. Ez persze nem sikerült, hiszen a média azt harsogta, hogy nem biztonságos odautazni.  (Képzelhetitek, hogy éreztek azok, akiket itthon hagytam.) A lehangoló hangulat beszippantotta a cég tulajdonosait is, bezárták kapuikat, elküldték az emberket.

Nem adtam fel, hiszen akkoriban még az egyetemen is tanultam. Azt is mondhatom, hogy nem kaptam még jelet, hogy el kell hagynom az országot. 

Kiút a válságból, vállalkozói szemmel

Végigkürtöltem a kapcsolataimat, hogy munkára van szükségem. Egy szálloda recepcióra keresett embert – nem nagy kedvvel rugaszkodtam neki – hiszen abban semmi kreativitási lehetőségem nem volt. De a tulaj azt mondta, 1 hétig legyek ott, tanuljam ki, ismerkedjek meg a szálloda működésével, az emberekkel. Ő profilt váltott, azért volt életképes. ENSZ katonák számára átalakították a szobákat és kiadta hosszú távra. Aztán egy nap odahívott magához, és azt kérdezte te mit tennél, ha tudod, hogy ez a csoport hamarosan eltávozik? Azt feleltem, az a jövő zenéje, most még itt vannak a katonák, nem? Költhetnének többet is nálunk, nem? Hogyan?

Nos az eddig éppen hogy menő éttermet fel lehetne tunningolni programokkal. Pédául a fáradt katonánk fel akarnak töltődni az evésen kívül. Rendezzünk esteket nekik, sőt nyissuk ki a kapuinkat azoknak a polgároknak, akik szintén elkeseredettek a válság miatt. Így született meg a görög est, a sajt és borkóstoló, a latin est stb..
Akkoriban több, mint 12 órát dogoztam… Élveztem, és a recepcióból az étterem supervizora lettem, egy 12 fős csapat élén. Élettel töltöttük meg a szállodát, melynek híre ment és elkezdtek szállingózni már nappal is az emberek az étterembe. A környéken mi voltunk az egyetlenek akik éltek, és virultak.

Nem ezt kell lemásolni most, ez csupán egy példa arra, hogy mindig van más lehetőség. Ha az egyik kapu bezár, akkor nyiss ki egy másikat.

4. Eset – A gyermeki lét nehézségei egy tinédzser szemszögéből

Gyermekes szülőként és pedagógusként is megtanultam, megtapasztaltam, hogy minden gyermeki időszaknak megvannak a maga nehézségei. Amikor gyerekkel foglalkozok, az első ami szembeötlő, hogy nem felhőtlenül, könnyedén kacagnak, ha egyáltalán nevetnek, boldognak érzik magukat. Ez az utóbbi években általános jelenség, sajnos. Most a legfrissebb példát hozom, a tinédzser, kamasz kort, 12-17 év között.

Bemutatok egy tinédzsert, aki a jelen helyzetbe állandó bizonytalanságban érzi magát. Napról napra azzal küzd, hogy szigorítások, szabályok, lelki terror áldozata lesz ő és iskolatársai is. Ezek mellett még azt figyeli az álarc mögött, hogy ki tüsszent, ki beteg –  hiszen az iskola érzelmileg bizonytalanná teszi a gyerekeket és a pedagógusokat egyaránt a pánikkeltésével. A “vigyázz” szó gyakori használata súlyos lelki károkat okoz. De mit tehet a szülő, ha azt látja, hogy nincs életkedve a gyereknek, vagy ha otthon többet ordít a kelleténél, vagy valahogy máshogy viselkedik, mint a megszokott? 

A mentorálásra már tinédzser korban is szükség lehet

Először is bizonyára Vekerdy Tamásról már mindenki hallott. Ha még nem, akkor elmondom, hogy a gyermekpszichológus szerint is órási biológiai forradalom van ebben a korban, eleve érzelmi hullámvölgyek is előfordulhatnak, ami a szocializáció 2. fázisa. Magam sem tartom a kezembe a bölcsek kövét, de tapasztalatból, illetve pedagógiai hátteremből adódóan van rálátásom erre a korszakra is. Rendszerint ez az a kor amikor újra úgy kell bánni a gyerekkel, mint kisbaba korában. Szeretetet, odafigyelést adni a gyereknek. 

Jézus egyik példebeszéde jutott eszembe: “Szeressétek egymást. Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.(Jn 13,34-35.)”

A serdülőkor a „ki vagyok én” korszaka. A testi és lelki változások pl. a libidó robbanása, most olyan nagy, mint kisgyermekkorban. Fel kell adni a gyermekkor kontinuitását, és ennek az átmeneti korszaknak, időszaknak a viszonylagos káoszából össze kell eszkabálnia egy új, felnőtt kontinuitást. A gyermekkor identitást bele kell gyúrni egy felnőtt személyiségbe. Például, mikor az iskola megköveteli, hogy önállóbb legyen a gyerek, már projektfeladatot, pályaorientációt adnak feladatul. A kamasz számára az is fontos, hogy a társai milyennek látják őt, mert Ő is olyannak látja magát, és ez lesz önszeretetének alapja, az önértékelése más szóval. A visszautasítottság érzése örökre romboló hatású lehet, így amit tehetünk, hogy minden idegszálunkkal odafigyelünk és megértéssel, szeretettel terelgetjük az életét. És most erre a bonyolult, és kényes időszakra jön rá a vírushelyzet, ami nem éppen támogatja meg ezt a belső forradalmat. Az egyetlen gyógyír a szülői, társas minőségi idő. A hogyant itt nem fejtem ki, mert gyermekenkét különböző. Nekem két gyerekem van, és mindegyiknek más a megoldás, pedig kívül-belül hasonlóak, ám mégsem azonosak.

“Az anyák a gyerekeik kezét csak egy darabig fogják, de a szívüket örökké.”

További cikkek ebben a témában