Főnöködet Te választod! -öröklött minták [esettanulmány]

Szerző: | HR, Karrier, Önismeret

Mesébe illő történetek sorozatom közül, Noé története izgalmas, egzotikus, de korántsem olyan könnyű sztori. Ezen a történeten keresztül szeretném bemutatni, mennyire befolyásolják egy ember életet az öröklött minták, a tudatalattink hatalma.

Strucc politika?

Még mielőtt mélyrepülést végeznénk, hagy ismertessek és osszak meg néhány tanulmányt, és személyes tapasztalatot. Részemről elfogadható az is, ha valaki nem végez mély “kapcsolati” ismeretet, és így a látszólag könnyebb utat válassza. Miért látszólag? Mert lehet, hogy most viszonylagosan zökkenőmentesen telnek a mindennapok, ha veszteség is ér bennünket, akkor is találunk valamilyen ésszerű magyarázatot rá, hogy miért alakult így a sorsunk. 

Az a dillemám ezzel, hogy a homokba dugjuk a fejünket: “nem hallunk”, “nem látunk” szerepben élünk, aminek az utódaink látják a kárát. Ekkor az öröklött minta szerint cselekszünk, aszerint éljük a mindennapjainkat. Ezek a “minták” döntenek helyettünk, felülírva a valós szükségleteinket. Melyik lelkiismeretes szülő akarna rosszabb, boldogtalanabb életet a gyermekének? Épelméjű biztosan nem. 

Egy kis elmélet

Léteznek dr. David Hawkins, Mark Wollyn pszichológus, tudósok szerint olyan tudtunkon kívül létező öröklött minták, amit rögzült hitrendszerek hívnak elő. Igyekszem dióhéjba önteni kutatásaik eredményeit, melyet én is megtapasztalhattam.

 Vegyünk példának egy gyermeket, a maga tiszta ártatlanságával. A kisgyermek bízik a szüleiben, és minden velük összefüggő dolgokban, rendszerekben, kapcsolatokban, ha tv-t, reklámot néznek a szülők, akkor még abban is. A gyerek mindent amit a szüleitől lát, érez, megbízik abban, hogy az a helyes. 

Tehát minden felnőtt, tanár, oktató aki körülveszi a gyermeket véleménye szerint szinte szent és sérthetetlen. A gyermek azonosul azokkal az ismeretekkel, programokkal, amik körülveszik. Például, ha a szülő azt mondja, hogy Te ezt nem tudhatod, vagy egy tanár arra utasítja a diákot, hogy csak az Ő megoldását kövesse, különben az érdemjegyein fog látszani az eltérés, vagy egy baráttól azt hallja, hogy csak tisztességtelenül lehet gazdag lenni stb..

Ezeket a kijelentéseket gyermeki ártatlanságából adódóan elhiszi, majd később, felnőtt korában is “alkalmazza”, beépíti, rögzíti szívében lelkében, elméjében. A gyermek elhiszi, hogy Ő valamit nem tudhat, nem lehet gazdag, robot üzemmódra kell  váltania, ha nem akar büntetést stb..

Pontosan úgy működik a gyermeki agy,  mint a számítógép hardvere, ami bármilyen programot lefuttat, ami fel van rá telepítve. A hardver jellegzetessége, tulajdonsága nem változik. Még ha hibás a program, akkor is a hardver ugyanaz marad.

Bizonyára azt gondolod most, hogy ebből “egy szó sem igaz”. Akkor megkérdezlek Téged, hogy miből ered ez a gondolatod? Mondták már valaha neked, hogy az idegenekbe ne bízzál, vagy ne alapozz arra, amit mások mondanak , vagy hallasz? Esetleg ismerősen cseng az, hogy akkor vagy biztonságban, ha nem adod ki magadat, különben sérülsz, vagy támadható leszel? Mindig tarts 10 lépés távolságot, ne add ki magadat?!

A felnőttben megmarad ugynaz a gyermeki tudat, ismeret, az a képesség, program, amit valaha hallott, érzett, átélt…

Rendszer, avagy a kapcsolataink rendszere

Az önmagunk – kapcsolataink  mélyebb megismerése megérdemelne egy egész olvasmányt, de röviden azt jelenti, hogy az ÉN+ családi kapcsolataim, történetével teljesen tisztában vagyunk, a külső események, történésekben látjuk az összefüggéseket a racionális elmén túl

Számtalan könyvet tudományosan megalapozott tanulmányt olvastam, sok könnyen emészthető is akad közülük, és van nehezebb is, melynek olvasása közben érezhetsz akár nehézséget is a mellkasod körül. Személy szerint kíváncsiságom miatt mindig a nehezebbet választom. Tudom, hogy okozhatnak fizikai fájdalmat a felismerések, de a gyógyulási szakasz utána könnyedséget, nyugalmat, bőséget érzel. A szabadság érzését leírni röviden lehetetlen.

De ennyi bevezetés után térjünk rá Noé történetére, ahol a fentebb leírtakat konkrétan is bemutatom Neked. 

A visszatérő munkaundor…

A probléma – amivel Noé jelentkezett – hogy a jelenlegi munkahelyén elfogyott a lelkesedése, nincs kedve még elindulni sem, inkább undora van elindulni, pedig a projektet imádja, amin dolgozik, de sem a főnökével, sem a környezetével nincs megbarátkozva.. azt mondja, olyan „trehány bandával van körülvéve, hihetetlen mennyire érthetetlenek, állandóan kavarnak”.

– Úgy érkezem haza, mintha húsdarálóból jöttem volna ki. Már csak arra van erőm este, hogy vmit egyek, és elszenderedek szinte ültő helyembe. Zakatol az agyam a munkán éjjel-nappal. Vámpírok szívják a véremet!! – meséli Noé.

-Mondanál kedves Noé egy példát, konkrétabban? – kérdeztem.

-Oh, nem is tudom, melyikkel kezdjem, olyan szépen indult az egész, hogy azt hittem végre megtaláltam a munkahelyem, ahonnan nyugdíjba mehetek…-Noé fejét két tenyerével támasztja, mintha nem akarná, hogy szétrobbanjon.

A főnököm tehet róla!

Így kezdte..pl. javaslok valamit a főnökömnek, utána megkérdez a hátam mögött még néhány külsős mérnök szakértőt ugyanarról, ráadásul azért többet fizet, ugye, mint nekem a fizetésem. Megkapja ugyanazt a választ, amit javasoltam előzőleg a főnökömnek. Utána a főnököm nekem felhánytorgatja, hogy neki mennyi pénzébe került külsőst megkérdezni. Amikor mondom a főnökömnek, hogy Ő tehet róla, mert nem egyezetett velem, nem bízott meg bennem, aki a projekt vezetője, a cég 2. embere… Semmit nem válaszol erre. Bosszant, hogy nem ad nekem igazat.

Helytelen döntései miatt a határidős projekt csúszik, a végén sokat fog veszíteni, nem hallgat rám. Pedig megmentettem már több százmillió veszteségtől, és hálátlan. Ráadásul az ötleteimet, amikor kooperációt tartok, ahol minden felsőbb vezető is ott van az alvállalkozói vezetőket is beleértve, előadja az ötletem, mintha az Övé lenne.

Noéval még sokáig beszélgettünk a munkahelyi problémákról. Mint HR-es , interjúztató végig mentünk az összes munkahelyén, hogy hol volt jó igazán?

Valójában mindenhol jól kezdődött, olyan szépnek tűnt.. aztán jöttek a konfliktusok a vezetőséggel.

Konfliktusok újrajátszva

  • nem hallgattak Noéra
  • helytelen döntések áldozata lett Noé
  • vagy befuccsolt a cég/a projekt ahol dolgozott
  • fizetésképtelenekké vált a cég, leépítések áldozata lett Noé stb..

A távoli múlt

Kezdett össze állni nekem a kép, de korán lett volna mondani Noénak, hiszen Neki kell felismernie az összefüggéseket….

– Szeretnék segíteni, de ehhez szükségem lenne arra, ha mesélne a jelenlegi családi/kapcsolati helyzeteiről is! – mondtam Noénak.

– A szüleim távol élnek, én ott hagytam őket, ide nősültem, van 2 gyerekem… – felelte röviden Noé.

Intuícióm tovább erősödött Noé válasza alapján. 2 szó megütötte a fülem, ami szomorú, szívet szaggattó. Attól, mert valaki vezető, korántsem biztos, hogy jól van a bőrében. 
A munkám feltérképezése , felismerésig gyakran tele keserű történetekkel, ami megérint, ugyanakkor a mese vége mindig olyan szép, nyugodt, lekerekített történetté válik. Ezért szeretem, imádom a munkám. Gyakran látom, hogy amikor belépnek hozzám, mintha sírtak volna előtte, mintha temetésről jöttek volna meg, aztán amikor elmennek akkor mosolyt, fényt látok a szemükben – engem ez boldogít.

Visszakanyarodva a Noéhoz nem akartam faggatni arról, milyen a jelenlegi kapcsolata feleségével, gyerekivel, mert nem hozta fel…

Megkértem ekkor Noét, hogy meséljen arról is, amikor még nem dolgozott, fiatal volt vagy gyerekkoráról, milyen jó és kevésbé kellemes emlékei vannak…

…és a család

-A családi kassza szűkössége mindig végig kísért. Szeretettel emlékszem a nagymamám főztjére. A hely ahol születtem, kiszámíthatatlan volt politikailag, mindig fel voltunk készülve arra, hogy bármikor lehet háború. Apukám mindig dolgozott, anyukám általában nem, hárman vagyunk otthon gyerekek, kellett főzni, háztartást fenntartani. Családi körülményeink az otthonomba nem volt túl fényes, keveset láttam, beszélgettem apukámmal, inkább anyukámmal, nagymamámmal voltam többet, ők kordinálták a családot. Olyan jó volt, amikor az egész család együtt elment a tengerre, vagy a karácsony… Vágyom azokra az időkre.

– Már 17 évesen dolgoztam a jelenlegi szakmámban, munkások után takarítottam, a nagybátyáim mérnökök voltak, én is olyan akartam lenni, mint ők, ezért ezt a pályát, szakmát választottam. – mondta Noé.

– A testvéreimet ahol tudtam segítettem, hiszen én voltam a legnagyobb a családban, nekem kötelességem segíteni.

Megint szíven szúrt valami..”kötelességem segíteni”. Mint kiderült Noé késői kamasz korától dolgozott a vérbeli családjáért, a házban is Ő segített, ha munkák voltak. Hamar felnőtté kellett válnia, ez által kevesebb bulikra is járt a haverjaival.

– Aztán kb. 25 éves voltam, amikor megismertem a feleségemet, hamarosan ideköltöztünk, és két gyermekünk született. Büszke vagyok rájuk, ügyesek, sokat segítenek az anyjuknak a háztartásban, mert én olyan sokat dolgozom, hogy nincs semmire időm, felőrli az energiámat a munkahelyem.

– A felesége mit dolgozik? – kérdeztem.

– Az utóbbi időben kevesebbet tud a vállalkozásával foglalkozni, mert sok a tennivalója a gyerekekkel. De Ő úgy is vállalkozó, megteheti, hogy szüneteltesse.

– És a felesége szívesen teszi ezt? – kérdeztem Noét.

– Nem igazán – felelte röviden.

Mivel éreztem, hogy egy páncéllal állok szemben, nem feszegettem a témát, inkább megkértem, hogy meséljen a magyarországi életéről.

-Hú, valójában volt mindig munkám, sőt itt is elvégeztem a mérnöki kart magyar nyelven, megtanultam magyarul elég hamar, mert ugyebár a szakmánkba szükség van rá.
Mindig jónak indult a cég ahova mentem, de aztán mindig jött valami, amitől elmérgesedett a helyzet, lépnem kellett, vagy a recesszióban tönkre ment a cég, ahol dolgoztam.

Tisztán látszottak az öröklött minták, ami miatt mindig kutyaszorítóba érezte magát Noé. Noé ki akart törni, mert el akart menekülni a nyomor elől, amiben élt gyerekkorában. A baj csak az, hogy a párhuzamok az életében még nem tisztultak le, nem jött el még az “aha” felismerések időszaka, hiszen nem volt még készen arra, hogy be is fogadja őket. 

Joggal mondhatod ezeket olvasva, hogy minden olyan titokzatos, misztikus…(a titoktartás kötelez) Hogy ne áruljak, zsákba macskát röviden felvázolom, hogy mivel oldódhatna meg a probléma, és mit cipel Noé magával. 

A probléma és feloldása

Noé a felnőtt, eltartó apai szerepet korán felvette, a megmentő, a segítő. 

Ezt a családja támogatta is, hiszen senki semmit nem akart változtatni, sőt a mai napig is így működnek a családi dinamikáik. A jelenlegi felnőtt Noé, viszont keresi azt, hogy hogyan tudna megszabadulni ebből a szerepből, de ott van az erős kötelék, ami nem engedi, mivel a családi rendszer a legerősebb minta. A gyermeki Noé is „ki-ki szólal”, hiszen tűri a főnökének a megalázását, mindig olyan főnököket választott, akik irányították, nem ismerték el, megalázták.. A szülők az ÓRIÁSOK, a SZENTEK, bármennyire cudar életet teremtettek nekünk. 

Látszólag/valójában ugyan Noé előrébb jutott a ranglétrán, hiszen a segédmunkás után takarítóból vezetővé vált, viszont a problémák gyökere, érzések ugyanott vannak, ahol volt közel 30 évvel ezelőtt. Noé elvesztette az (ön)bizalmát, önértékelése halovány mezőkre lépett. 

Nem mer váltani, hiszen attól tart, hogy a családfői szerep, amit gyerekkorától visel, elvész. Már megszokta, hogy irányítják, manipulálják, és nem tudja önmagát érvényesíteni.

Noé problémája akkor fog megoldódni, ha eljutunk oda, hogy látja, felismeri az összefüggéseket, szeretne, változtatni saját akaratából a múlt terhétől megszabadulni akar, és lehet, jobb életem, mint a szüleimé a szívben is benne van, nem csupán a szavaiban, gondolataiban.

Noé gyermeki mintázatát, hogy neki kell megmenteni a felnőttet át kell programozni, meg kell élnie a gyereket, az érzéseket, és a terhet el kell engedni, ezt tanuljuk meg az írás eszközével, némi gyakorlattal, a coaching és a pozitív pszichológia, analízis is támogató eszköz ebben az esetben.

Ezt gyorsan nem lehet

Ehhez még vannak lépések, ha Noé is szeretné. Nekem, mint segítőnek, edzőjének türelemmel ki kell várnom, hogy készen álljon az útra, nem mászathatom fel rögtön a Kilimandzsáróra, mert összetörné magát, megsérülne, és akkor nem lennék autentikus karrieredző.

Egy dolgom van, amit tehetek, támogatom, segítem, amikor kéri, de akkor teljes erőbedobással, hogy minél hamarabb felérjen a csúcsra, megmássza a hegyet, ami előtte van. 

Biztosítok számára minden eszközt

  • edzéstervet
  • stratégiát feladatokat
  • táplálom szellemileg, lelkileg, hogy elég ereje legyen, s diadalmasan, elégedetten érje el a célt, amit kitűzött maga elé 

Igen is Noénak van célja, hiszen nem jött volna el hozzám. Változtatni szeretett volna és tudatában volt, hogy nincs nálam varázspirula, sem varázspálca és a 30 év terhét nem tudjuk egy csettintésre megoldani. A jó hír az, hogy akár néhány hónapon belül is van észlelhető öröm, pozitív változás (a  budai hegyeknél járunk most, és hamarosan a Mátrához is elérünk).

Az aprónak tűnő pozitív változásokat fel kell ismernünk, vállat veregetni, Noét biztatni, lelkesíteni, tartani benne az erőt. A fényt mutatom Neki az alagút végén, ha szeretné.

Öröklött minták kiiktatása

A legújabb tudományos kutatások, amelyek ma már széles körű érdeklődésre tarthatnak számot, szintén azt sugallják, hogy a traumák hatásai egyik generációról a másikra szállhatnak. Ezt a „hagyatékot” nevezik örökölt családi traumának, és egy-családmintákra  több bizonyíték utal rá, hogy valóban létező jelenséggel állunk szemben.

A fájdalom nem mindig oszlik el magától”-állítja Mark Wollyn is, azon felül, hogy én is megtapasztaltam. Ha egy segítőhöz fordulunk, aki ebben jártas, akkor könnyebben eligazodunk a kapcsolataink jelen-és múltbéli összefüggéseibe.Pl. ha egy egyén nagyapját anyagi veszteség érte, természetszerüleg az unokát is számtalan anyagi, erkölcsi veszteség éri, ha azt a sorsot tovább viszi a gyermek. Ha felismerjük az öröklött mintákat, akkor már elindul a “gyógyulás” folyamata, ha átprogramozzuk őket egy új, pozitív mintára, és azt a gyakorlatban is képesek vagyunk alkalmazni a mindennapokba, akkor megtörtént az elengedés, és átlépünk egy un. másik életminőségbe, dimenzióba. Ráadásul az utódainknak már nem lesz szükségük ilyen problémákkal dolgozniuk. Hát nem csodálatos ez az utazás, csupa jó szándék és ajándék vár ránk és gyermekeinkre?

További cikkek ebben a témában:

A karantén testi – lelki hatásai

Az előző cikkemben arról írtam, hogy mennyire fontos az egyensúly megtartása, hogy a mindennapokat harmónia és béke szőjje át. A karanténos időszak lezárult, bár sok helyen tartják még az otthonről dolgozást. Abból indulnak ki, hogy fő az elővigyázatosság, illetve ha,...

Hol van a Varázserőd a zűrzavarban?

A politikusoknak, a gazdasági vállalkozásoknak, a szervezeteknek, az iskoláknak mindnek van minimum 1 forgatókönyve a normál és a “mi van, ha esetekre”. Ahhoz, hogy Te ne követő legyél, hanem követett, iránymutató, egy saját forgatókönyvet szükséges létrehozni. A mai...

Segítség, elvesztem! Valóság az Igazság

Segítséget kérni is tudni kell   A segítségkérés a bátorság, az erő akarat jele. Gyakran ez elég nehéz, mert attól tartunk, hogy olyanra derül fény, amit esetleg nehézkes “megemészteni”. Elveszettnek érezhetjük magunkat, ha valami kevésbé szép emlék, gondolat tör...

Csodapirula vs. belső energia?

- Van valami gyors megoldásod, javaslatod a problémámra? - kérdezik a legtöbben.- Nincs! - hangzik a válaszom.- Kár, pedig úgy szerettem volna… A csodapirula minden emberben benne rejlik, ahogyan benned is. Én “csak” megvilágítom a világítótornyomból, hogy te is lásd,...