Merénylet az oktatásban

Szerző: | HR, Oktatás, Önismeret

Az oktatás célja, hogy művelje, fejlessze a gyermeki agyat/szürkeállományt, és képessé tegye arra, hogy képes legyen minden lehetőséget kiaknázni. További feladata, hogy a gyermek képes legyen a legelőnyösebben kihasználni személyiségének, környezetének adottságait, röviden: boldogulhasson az életben. Az oktatás feladata terelni  a fiatalokat, hogy a maga ás a társadalom javára legtöbbet valósítsa meg, értéket teremtsen.

Pedagógusként diplomáztam, mégis úgy döntöttem, hogy a jelenkori rendszer nem tölti be a szerepét, így másik oldalról szükséges segíteni a fiatalokat, pedagógusokat, szülőket. 

Mit nyújt a valós célja helyett ma az oktatás?

Ma az állami oktatás információhalmazt, elméleti ismeretanyagot próbál beletuszkolni a gyermekek, fiatalok fejébe. Ha magolásra képes a diák, illetőleg felhalmozni az elméleti, felszínes ismeretanyagot, akkor sikeresnek mondják, osztályzatokkal versenyszellemet alkotnak. A jelenlegi rendszer mindössze belekényszeríti szabályokba az oktatás szereplőit: diákok, pedagógusok, szülők.

A diákok az osztályzatért harcolnak, a pedagógusok két tűz között próbálnak megfelelni, olykor kisutakat találni az önmegvalósításra. A szülők pedig azon versenyeznek egymással, hogy ki tud hatásosabban “könyökölni”.

Így valójában az oktatás senkinek nem nyújt önmegvalósítást, szabad gondolkodást, hanem szerepet kell játszani mindenkinek.

Talán Te arra születtél, hogy másoknak felelj meg? Vagy inkább arra, hogy alkoss, értéket teremts, gondolkodó, érző lénnyé formálódj, hogy boldog életet élj?

Az emberek többsége boldogságban akar élni. De hogyan tud egy növény virágozni, hogy állandóan a növekvő hajtásait megnyírbáljuk, vagy a gyökerét mindig megszabdaljuk? Holott már az ovódáskorúakat is arra tanítjuk elméletben, hogy gondozni, törődni kell az élőlényekkel, öntözni a virágokat, jó termőtalajban segíteni a fejlődésben azokat. Akkor kérdezem miért?

Miért mondja elméletben az oktatás, hogy mi szükséges a fejlődéshez, és utána a gyakorlatban pontosan az ellenkezőjét teszi. Csodálkozunk, hogy az iskolapszichológusok már nem képesek időben ellátni a klienseiket? Annyi kárt okozott az oktatási rendszer?

“Fejlesszük a technológiát”-hallom a sokaktól. A technika egy eszköz, nem módszer.

Kiútkeresés a mai oktatási rendszerben

Nem véletlen, hogy elindult néhány évvel ezelőtt egy folyamat, keresték a szülők, pedagógusok a kiutat. Magánsuli hálózat, magántanuló csoportok alakultak. Pusztán egyetlen dolgot szeretnének megvalósítani ezek a kezdeményezések, az egyén önmegvalósítására törekszenek.

Egyes statisztikák szerint már 15.000 gyermek van magántanulói státuszban. Jelenleg több mint 700 tanári állás áll üresen, mert a mai pályaválasztás előtt álló fiataloknak elment a kedve tanári szakmától, hiszen már a bőrükön megtapasztalaták a szakmát. Sok pedagógus megcsömörlött, lelkesedését elveszítette.

 

Csodálkoznak, hogy a mai diákokat nem tudják kezelni? Hogyan is tudnák, hiszen az egyetem nem ad gyakorlati megoldást, útmutatót az újabb generációkhoz. Háttérbe szorul az emberismeret, lélek, személyiségfejlesztés. Az adminisztrációval többet foglalkoznak, és ezt a jelen oktatási törvény még súlyosbítani kívánja?

Felmerül bennem, hogy mi a célja a magántanulói státusz átformálásának, amikor nem tudnak ellátni 15.000 gyereket, mert sem hely, sem pedagógus nincs hozzá. És mi lesz azokkal a gyerekekkel, aki a magántanulói státuszban tudnak kiteljesedni, úgy tudják magukból a maximumot kihozni? Ha ők bekerülnek a “normál” rendszerbe, egyszerűen elkallódnak, mivel nem kapják meg a kellő figyelmet, nem megfelelő számukra (sem) az oktatási módszer? Rosszabb esetben rájuk sütik a “buta”, “kezelhetetlen”… jelzőket?!?

Ha egy állam állampolgárai gondolkodásmódjukban előnyükre változnak, az a gazdaság minden szereplőjére pozitív hatással van. Ez megjelenik az emberek hozzáállásában, tevékenységében. Ők az élet valamennyi területén jobban teljesítenek, mert képességeik egészét kihasználják. Ezáltal az országban jobb vezetők, jobb tudósok, jobb emberek fognak élni. Személyiségüket tekintve boldogabbak, békésebbek lesznek az emberek.

Nézzünk csak vissza pár ezer évet: már az ókorban is a bölcsesség, a tudás, a kreativitás, szabad gondolkodás vitte előre az embert.. miért katona államot nevelünk, bólogató Jánosokat képzünk?

Honnan alakult ki az én szemléletem?

Ki is vagyok én, hogy ezzel foglalkozom, mi alapján filozofálok, aggódva írok, teszem fel ezeket a kérdéseket?

Pedagógus, szülő, karrier tanácsadással foglalkozó, hr-es, business coach vagyok, aki számára a személyiség, az egyén számít, legyen a cégvezető, vagy álláskereső, vagy az oktatás szereplője. Az vagyok, aki a kiútkeresőknek segít, és támogatja őket. Aki a szabad és békés, kreatív gondolkodás híve. Egy olyan ember, aki arra tanít, hogy elfogadó, emberséges, szerethető boldog életet élhet mindenki. 

Tekintsünk ki a munkaerőpiacra!

Az eddigi tapasztalatom az, hogy legyen az álláskereső, vállalkozó , pedagógus nem lát kiutat, reménytelennek látja a helyzetet, arra, hogy azzal foglalkozzon és úgy amit szeretne. Félelemben élnek, sokszor önmaguknak sem merik bevallani, hogy kik is ők valójában.

Te kedves olvasó emlékszel még a gyermekkorodban arra, hogy mi szerettél volna lenni felnőtt korodban?

Elképzeltem egy világot, ahol béke és szeretet honol, és jó élni..

Te is szeretnél boldog lenni, azzal foglalkozni nap, mint nap, amit szeretsz művelni, ami a vágyad azt a munkát folytatni?
Anyagi és szellemi bőségben élni? Te is vágysz erre?

Csak rajtad múlik! Mentsük meg az oktatás célját, feladatát, a felnövekvő nemzedéket… az országot tegyük jobbá, szerethetővé, emberibbé…