Szerethető a félelem?!? – II. rész

A félelemekről szóló cikkem 2. részét olvashatjátok. Pedagógiai, tanító gyakorlatom az volt – és az is maradt – hogy az előző anyagot ismételjük, hogy rögzüljön, és azt kiegészítjük. Ebben a szellemben készült el a Szerethető a félelem cikk második része is.

Miért ezt a módszert alkalmazom?

Tapasztalatom szerint az információk egyszerre nem emészthetők, és nem ültethetők be a gyakorlatba.
Ezért láthatsz, olvashatsz ismétlődő szakaszokat, és újabb ismereteket egyaránt.

Csak az ismeretlentől fél az ember. De aki szembeszáll vele, annak már nem ismeretlen.
Antoine de Saint Exupéry

A félelemről szóló 2 részes cikk első részével az volt  a célom, hogy felismerd az írásom által a különböző aspektusokból eredő félelmeidet. 
Ezzel, a bővített második résszel, ahogy fentebb is írtam, a tudásodat szeretném mélyíteni.

A félelem számos arca mindenki előtt ismert.
Dr. D.Hawkins

Mindenki átélt már szorongást, aggódást, kellemetlen lámpalázat, esetleg pánikot valamikor az életében. Ijedtél meg már valaha valamitől, akár gyerekkorodban?

Induljunk ki egyszerű mindennapi dolgokból, amik mögött félelem húzódik meg.

Mi az ami a FÉLELEM – mint érzés – mögött meghúzódhat?

De még mielőtt előrerohannánk, tisztázzuk a fogalmat, és annak néhány kiváltó okát.

Mi váltja ki a félelmet?

A félelem természetes mechanizmusai millió éveken át segítették a túlélésünket, de még egy ilyen természetes érzés is átfordulhat valami egészen furcsa és szokatlan reakcióba” – mondja Philippe Goldin neurológus-pszichológus.

Mindenkiben más és más válthatja ki a félelmet, mint ahogy van aki az egértől fél, van aki a póktól.

Egy dolog azonban bizonyos, hogy a feszültség, amely eredhet a napi “rohanásból”, egy stresszfaktor, és az igyekezet, iparkodás, rohanás, sietés mögött a legtöbb esetben meghúzódik valami félelem .

Napjaik zűrzavaros világába, annyira rohanunk, mindenki valami másért. 

• munkavállaló a buszhoz, hogy odaérjen a munkába időbe
• a gyerek, hogy odaérjen az iskolába
• az úton száguld, hogy pontosan ott legyen egy eseményen, találkozón
• a vállalkozó, nehogy lemaradjon a versenytársaitól, a profitról
• a vezető iparkodik jó vezető lenni
• a fejvadász a jelölt után fut
• hr-es a vezetőjének igyekszik lóhalálában megfelelni
• a pedagógus a szabályoknak, szülőknek igyekszik megfelelni
• a férfi a konditerembe, hogy férfiasságát külsőleg megőrizze
• az alkalmazott a teljesítményért küzd
• a szülő siet, hogy az iskolai követelményeknek megfeleljen
• a tinik társainknak, a felnőtt környezetüknek sietnek elfogadottá válni

és sorolhatnám még a listát.

Jól látható már a fenti listából is, hogy csupa “hétköznapi” dolog, ami nem teljesülése, vagy épp bekövetkezte félelmet vált ki bennünk. Egyesek több területen is félnek, míg másokat kevesebb inger tölt el félelemmel. De ott van mindenkiben!

Te mitől félsz??

Mielőtt tovább olvasnád, adj magadnak néhány percet, hogy végig gondold a Te sajátos, egyedi félelmeidet. A legapróbtól, a legnagyobbig.

Segítek néhány saját példával

Ahogy írom-e sorokat attól tartok, hogy nem kellő erősséggel hangsúlyozom, hogy mindenkinek szüksége van egy segítőre, aki a látszaton túli félelmeire érthetően rávilágít, vagyis a félelmek lényegre.
Azon is aggódom, hogy vajon az olvasó megvárja-e, amíg súlyos fizikai tünetei jelentkeznek, vagy észre veszi-e az apróbb jelét annak, hogy lépjen, tegyen meg egy lépést a félelmek enyhítésére esetleg elűzésére.
A legidőszerűbb szorongásom az, ami inkább egy kellemetlen feszültség, az időm szűkössége, hiszen adtam magamnak egy határidőt, hogy mikorra kellene a cikket megírnom..

De térjünk vissza a Te életedre vonatkozó félelmekre!

Hogyan vesszük észre a félelmet?

A legegyszerűbb a külső félelem, mint pl félek a pókoktól. Ez az a szint, ami miatt sem coach-hoz, sem pszichológushoz vagy bármely segítőhöz nem rohannék SOS. 

Ha egy félelem állandósul, gyakori, vagy folyamatos akkor már szükséges egy külső szem, egy tükör. Attól félek, hogy nem lesz munkám, bevételem és képtelen leszek eltartani a családomat – igen ezek azok a “félelmek”, amelyek mögött egy olyan érzelmek húzódnak, amivel egy hozzáértő szakértőhöz, SEGÍTŐhöz érdemes fordulni.
A belső / tudat alatti félelem már sokkal bonyolultabb, összetettebb. Ez az ami megbetegíti testünket, lelkünket, szívünk “összezárulhat”. Izmaink is megfeszülnek, a vérkeringésünk nem megfelelően működik, végső soron csak az agy racionális, logikán alapulva működik. A kreatív funkcióért felelős agyfélteke nem, vagy csak gyengén funkcionál. Ez történik, amikor nincsenek ötleteink, vagy nem tudjuk, hogyan tovább.

De nézzük  az orvostudomány alátámasztásával is!

A gyakori, vagy állandó szorongás, félelem a szervezet működését negatívan befolyásolja, végső soron megbetegíti – még az elfojtott félelmek is.
Dr. Lakatos Péter a Semmelweis Egyetem I. Sz. Belgyógyászati Klinikájának egyetemi tanára szerint a stressz hatására az adrenalin mellett a kortizol hormon szintje is megemelkedik, aktiválja a szervezet megküzdéshez szükséges erőforrásait, miközben az immunrendszer gyengülni kezd. Ez alapvető az életben maradáshoz, ha azonban tartóssá válik, akkor a mellékvese idővel nem lesz képes elegendő kortizolt termelni, és ennek komoly egészségügyi kockázatai lehetnek.

És mit mondok én – mint segítő – a félelem ellen?

A félelem a társadalmunkban manapság már népbetegséggé alakult. A félelemtől való félelem sem szokványos.

Visszakanyarodva a címre: “szeretjük a félelmet” nagy segítség, és az első a felismerés. Azért szeretjük a félelmet, mert jelez számunkra testünk – jobb, mint bármely AL, mesterséges intelligencia. A mi számítógépünk intelligensebb. Egy olyan jel számunkra, amivel úgyis felismerhetjük, hogy mivel szükséges foglalkoznunk, amikor nem tudjuk a jeleket.

Félelem arcai a jelentéktelennek tűnőtől kezdve a legerősebbig: aggodalom, izgalom, lámpaláz, szorongás, bénultság, dermedtség, ijedtség, rémültség, bizonytalanság, gyanakvás, csapdába ejtettség érzése, stressz, paranoia.

Mit figyelj meg önmagadon?

Akkor célszerű foglalkozni a félelem forrásával, és annak fel/megoldásával, ha például gyakori, állandó és zavaró tüneteket figyel meg az ember magán : (állandóan izzad, bőrelváltozások kísérik, bélrendszeri, gyomortáji problémák, vérnyomás ingadozás, álmatlanság, alvási nehézségek…).

Gyakran aggódok, ha közeli hozzátartozómról nincs hír, vagy a házastársam, gyermekem nem jön időben haza..ilyenkor mindig valami rosszra gondolok, hogy valami érte..

Hogyan jutok a felismerésig, hogy mitől félek, min rágódóm?

Elkezdem boncolgatni, elemezni önmagam.

• Milyen érzés húzódik meg a valóságban?
• Vajon attól félek, hogy becsap, megcsal, vagy hogy egyedül maradok…?

Tapasztalatom szerint mindennaposak a félelmeink, van pozitív és negatív aspektusuk is. Ha negatív stressz van rajta, akkor azzal foglalkoznunk kell. Ha lendületet vagy felismerést nyújt, akkor jó úton járunk, legalábbis egyenlőre.

Azért szeretjük a félelmeinket – bármely arca is jelentkezzen – mert az tanítani akar nekünk valamit.

Láttuk, hogy Dr. Lakatos Péter a Semmelweis Egyetem I. Sz. Belgyógyászati Klinikájának egyetemi tanára szerint is végső soron az immunrendszer gyengülése az egyik legenyhébb kórtünet orvostudományos megközelítésből, és azt is megérthetjük, hogy milyen hatása lehet egészségünkre a kimondott külső félelem és a kimondatlan belső félelem.

Tapasztalatom szerint a “szembenézni a félelmeinkkel”, nem azt jelenti, hogy rögtön orvoshoz, gyógyszerhez nyúlunk, hanem azt, hogy belülre irányítjuk a figyelmünket. Ha ez nem megy, mert évekig én sem értettem, hogy mit jelent, sőt nagyon nehéz volt elsajátítani a tehnikát, akkor forduljunk segítségért.

-De hát félek segítséget kérni…

-Jaj, ez semmiség, majd megoldom..annyi sikerkönyvet elolvastam már..tudom, én a tuti receptet

-A fő az, hogy sokat dolgozzak, kitaláljam a tuti értékesítési vagy marketing sratégiát..

És az elme el kezdi a fent említett racionalizálást, megmagyarázza, miért nem kell, miért kell elmenekülni , vagy csupán nem törődni vele, a jó öreg elme, az ego beszól vagy éppen kiszól, és a gondolatok jól elterelnek bennünket..

Pedig jól csak a szívével lát az ember…mondja a kis herceg.

Hajlamosak vagyunk egyet, és mást mímelni, ha nem ismerjük fel, hogy bennünk lakozik a bátorság is, és a látszat műveletek, csak félelemelhárító manőverek.

Igen létezik egy olyan félelem forrás is, amelynek sokan nincsenek tudatában, ezek az elhárító eszközök, amit tudatosan is tudat alatt is használunk.

A másik kedvencem, amikor valaki rámenős vagy kockázatkereső. Ilyen például az az extrémsportoló, aki izmosítja a testét, de a lelkét nem masszíroztatja.

A 3. lépés a feldolgozás, az elengedés technikájával

Úgy gondolom kevés az a segítő, coach – vagy bárhogyan is nevezi magát – aki meg tudja pontosan mondani, hogy mikorra sikerül túllened a negatív félelmeiden. De az is lehet, hogy még én sem vagyok azon a tudásszinten, hogy képes legyek megmondani valakinek.
A saját tapasztalatom, hogy van amikor elég 2 hét, de gyakran 5, 10 év is lehet a teljes elengedés.

Minden emberi lélek a saját tempójában képes feldolgozni a félelemforrást, attól függően, hogy az ember éppen abban az ügyben, mennyire mélyen van. 

Vegyünk egy másik példát, mint a félelem a nyilvános beszédtől, megnyilvánulástól!

Minden egyes közösség előtti megnyilvánulástól izgalom foghat el, de szélsőséges esetben ha előadnom kell tömeg előtt, ismerősök vagy ismeretlenek előtt legszívesebben elmenekülne az ember, gyakran arra vár, hogy mikor lesz már vége…

Azt mondják a prezentációs tréningeken, hogy megtanulható a technika, gyakorlás teszi a mestret. A technika kérem megtanulható, semmi kétség, de a félelem akkor is ott marad. Pontosan ez történt velem is, míg rá nem jöttem a magam tapasztalatából, hogy mi a problémám gyökere.

Ugorjunk csak vissza néhány évet, amikor töprengtem, és kutattam..

1. Mi is történik, ha megnyilvánulok, beszélek egy közösség, emberek előtt?
2. Milyen reakciókat válthat ki a hallgatóságból?
3. Tetszés vagy kritika?
4. Mit üzen az elme, ha kritikát kapunk?
5. Talán nem vagy elég jó, vagy nem vagy elég szerethető?
6. Mitől félek valójában?

Mint pedagógus elsősorban nem az előadásomtól féltem, mégcsak nem is a tudásomtól, hogy az bullshit – pontosan akkor amikor a Toastmasters-be jártam, és kaptam a kritikát és a jelzéseket, ha megálltam, vagy öztem… igen bekattant egy régi emlék, iskoláskoromból… féltem ismét…
Vannak terepauták, akik azt állítják, hogy az a legjobb terápia, ha újból átéled a félelmeidet… Ez még akár jó is lehet hogy átéled újból a félelmet, de nem egyedül!!
Az emberi lélek komplexebb, mint bármely mesterséges intelligencia, az ember elméje maga egy utánozhatatlan számítógép.

Amikor elmentem egy másik DC. prezentációs tréningre, ott más szemszögből közelítettek meg. Azzal kezdtük, hogy mi volt a jó. Szó sincs róla, hogy ők oldották meg az előadói bátorságomat, de segítettek elfogadni, egy utat mutatni a valós problémához.

Rajtam múlott csupán, hogy a büszkeségemet félretettem-e, hogy segítségért fordulok vagy sem… Te vajon megtennéd?

Tippek, amelyek segíthetnek a félelem kezelésében

Tévhit azt hinni , hogy a félelem csak úgy tovaszáll magától. Pontosan olyan ez, mint amikor betonba száradás előtt belelépünk: a lábunk nem marad ott ugyan, de a lenyomata igen.

Mindenkiben benne van a bátorság kincse, lehetünk olyan sziklák, mint a tenger öbleiben levők, amelyeket hiába vernek, ostoroznak évek, évtizedek, századok során a tenger hullámai, mégis a helyükön maradtak. A lényeg, hogy kiálld a hullámokat. Megmaradj önmagad középpontjában.

Ami ebben segíthet:

1. felismerni ami elbizonytalanít
2. megtalálni a félelem forrását önelemzéssel
3. megélni és átformálni a negatív félelmet, ha van rá hatásunk
4. elengedni, megbékélni önmagunkkal, és szeretettel fordulni befelé, és kifelé
5. életmentő mondatokat, megerősítéseket elsajátítani.

Ami a legfontosabb, hogy a megerősítések folyamatosan szükségesek, továbbá elfogadni másokat, más nézeteket. A béke belülről kifelé a fejlődéshez elengedhetetlen, ne állj le vele, legalább heti 1-szer szánj magadra időt, min.20 perc.

Ennyit ugye megengedsz magadnak? Ugye szereted magadat min.20 perc erejéig? 

Ha mégsem, azzal sincs semmi baj, szedd össze bátorságodat, és keress egy segítő társat (coach, terepauta, pszichológus stb.. ), de ha még ellenkezel ezek ellen is, akkor egyszerűen próbálj ki gyógynövény alapú tiszta esszenciákat (bach virág, chakra, harmónia teakeverékek), masszázs, szauna és zenét, amely megnyugtat.

Amit a fenti példákkal át akartam adni – remélem sikerült kikövetkeztetni Neked is: hogy nem a technika oldja meg a problémádat, az csupán segíthet, hanem az önmagad helyes ismerete, az önelemzésed, amikor a csend mialatt magadra figyelsz, és kizársz minden külső hatást, gondolatot.

Egyik ügyfelem olyan apró változással ért el sikereket, hogy elkezdett olvasni  olyan könyveket, amit ajánlottam számára, napi 5 percet. Hálás vagyok, hogy változtatni tudott a régi szokásain.

Végezetül csak annyit útravalónak, hogy minden probléma, dilemma mögött meghúzódik egy negatív érzés is, melynek hátterében meghúzódhat a félelem érzése.

További szép napot kívánok Neked,
Titanilla

u.i.: lentebb görgetve megtalálod a többi cikkemet is ebben a témában