Tele van a padlásom jó tanácsokkal- és mégis ki a megoldás?

Egy cikk minden anyának, aki már mindent kipróbált – és még mindig túl sok minden van a nyakában

„Neveld jobban a gyerekedet.”
„Legyél következetesebb.”
„Ne engedd, hogy az érzelmeid vezessenek.”

„Vidd el pszichológushoz, terápiára”

Ismerősen csengenek ezek a mondatok? Ha igen, valószínűleg te is azok közé az anyák közé tartozol, akik már számos dolgot, terápiát megpróbáltak, amit tanácsoltak nekik – mégis estére úgy érzed, hogy tele vagy csalódottsággal. Nem csak a türelmed, hanem te magad is lemerültél.

De mi van, ha nem veled van a baj?

Nem te vagy a „túlérzékeny” – csak túl régóta vagy túlterhelt

Amikor egy gyerek viselkedése kiszámíthatatlan, túl intenzív vagy szokatlan, az anya gyakran magát kezdi hibáztatni.
Túl engedékeny voltam?
Vagy épp túl szigorú?
Miért csak nálam nem működnek azok a „bevált módszerek”?

A válasz néha egyszerűbb és nehezebb is annál, mint amit szeretnénk:
nem biztos, hogy neked kell jobban csinálnod.
Lehet, hogy a gyerekednek más támogatásra lenne szüksége – vagy épp csak neked van szükséged egy biztonságos helyre, ahol megpihenhetsz, mielőtt újra megpróbálod „jól csinálni”.

De hát én vagyok az anya – nekem kéne tudni, mit csináljak!

Ez a mondat sok anya belső mantrája. Még akkor is, ha épp nem tud aludni rendesen, nincs ideje enni, vagy azt sem tudja, mikor vett utoljára mély levegőt.

Sokan élnek úgy, hogy a gyerekükről már szinte mindent tudnak, de saját szükségletükről semmit. Nem tudják, hogy fáradtak. Hogy az idegrendszerük folyamatos készenlétben ég. Hogy hiába nincs diagnózis, ők már régóta érzik: valami nem olyan, mint másoknál. De erről nem lehet beszélni. Mert ha kimondod, talán megkérdőjelezik az anyaságod.

A test nem hazudik – csak figyelni kéne rá, de mikor?

Lehet, hogy a gyerekednek nincsen orvosi, pszichiátriai diagnózisa. Lehet, hogy nem is ez a megoldás.
De azt tudod, hogy nálatok minden nap másképp fárasztó, mint a többieknél.
Hogy nálatok a reggeli készülődés küzdelem, az esti rutin mintha egy háború lenne.

És te közben egyre kevésbé vagy jelen a saját testedben. Mert mindig más van előrébb.

Pedig az első lépés nem az, hogy újabb gyereknevelési tanácsot olvasol.
Az első lépés az lehetne, hogy visszatérsz önmagadhoz – egy picit.
Egy apró mozdulattal. Egy 5 perces szünettel. Egy pohár vízzel, amit nem futtában iszol meg.

A túlélés után jöhetne az „elég jó lét” is

Nem kell rögtön boldognak lenni.
Nem kell egyből hálanaplót írni vagy tornázni vagy meditálni.
Néha elég csak azt mondani magadnak:
„Ez most tényleg sok. És jogom van elfáradni, szünetre.”

Onnantól kezdve lehet építkezni. A testre figyelve. Lassan, megengedően.

És ha szeretnél ebben segítséget kapni – nem még egy tanácsot, hanem valódi támogatást –, akkor érdemes szakemberhez fordulni. Nem azért, mert „baj van”, hanem mert jár neked is egy kis figyelem. Emberként. Nőként. Anyaként.

Ha úgy érzed, ez rólad szól, és most végre te jönnél a sorban – írj nekem, vagy jelentkezz be telefonon +36 303547018.
Nem tanácsot adok. Hanem teret. És irányt, ha kéred a Csillagörző programmal.

Tedd meg az első lépést, nézzük meg fél órában, merre van az út? Legyen Áttörés az életedben.

Beszéljünk, ha hívást érzel a fent leírtak miatt!

+36303547018

További szép napot kívánok Neked,
Titanilla

További cikkek ebben a témában