Szembenézni önmagunkkal
Régebben féltem… De nagyon örülök, hogy vettem egy (két-három) nagy levegőt, és belevágtam. Jobb lett volna korábban, de a lényeg, hogy elkezdtem.
A holnap ma kezdődik
Számtalan esetben érezzük úgy, hogy már mindent megtettünk, hogy jobbá tegyük az életünket. Fejlődésünket szolgáló tréningek, coaching ülések, fejlesztő könyvek stb…Mégis ha őszinték akarunk lenni magunkkal, teljes lelki békénket még nem találtuk meg.
Lelki béke?
Emlékszünk még rá egyáltalán mikor éreztük igazán jól magunkat? Segítek, mint ahogy nekem is tették.
Ha megvan a lelki béke, akkor a körülötted lévő problémák nem is tűnnek problémának, tudod biztosan, hogy megoldódik. Vagy egy olyan érzés, hogy amikor valami érzelmileg romboló dolgot látsz, hallasz, akkor kizárod, elhatárolod magadat attól. Nem engeded, hogy rád hatással legyen!
Ez minden a lelki béke, vagy a harmónia önmagunkkal való érzése.
Jó lenne mindig így érezni, de valahogy ez nem jön olyan természetesen, mint kellene, ahogyan jöhetne.
E helyett gyakran érzed, hogy szakadatlanul cikáznak a gondolataid, tele vagy ötlettel, melyek nem hagynak nyugodni, és még aludni sem tudsz, úgy ahogy szeretnél? Vagy ha alszol is, mégis fáradtnak, enerváltnak érzed magadat?
Mindenkinek jár a szabadság (még a törvény szerint is). A vallási, filozófiai bölcsek is mindig szántak időt magukra. Van, amikor elvonulásnak nevezték, volt, amikor azt jelezték, hogy az Úrral szükséges „találkozniuk”.
Mindenkinek joga, és felelőssége, hogy szabadságot, időt szakítson Önmagára, mert csak akkor látja a valóságot.
Sokszor látom, hogy azért nem akarnak az emberek magukba szállni, mert félnek, félelmetes szembenézni a valósággal, mert fájdalmas lehet.
Fáj a valóság?
Vagy inkább mennyire fáj a valóság? Például, amikor rájössz, hogy Téged csak felszínesen szerettek, valójában a szavak, amelyeken felnőttél nem bátorítottak. De az is lehet, hogy amikor segítségre vágytál egy közeli személytől, nem kaptál elegendő figyelmet, így cserbenhagyottnak érezted magadat. Az is lehet, hogy még most is kerülsz olyan helyzetekbe, hogy nem kapsz elegendő támogatást.
De van egy JÓ HÍREM!
A múltbeli traumák által okozott fájdalom nem akkora nagy, mintha benne maradnánk.
Sőt további előny, hogy nem csupán önmagunkat ismerjük meg jobban, hanem olyan ismeretekre teszünk szert, ami által céltudatosabbak leszünk és közvetlen környezetünk is szívesebben tölt el időt majd velünk. Ki ne szeretne mosolygós, boldog ember mellett lenni? Ezt tanultam, és tapasztaltam meg a Lux Humana oktatásain.
Abban hiszek, hogy különösen a segítő szakmabelieknek szükségük van magas képzettségre:
- tanár,
- tanácsadó,
- hr-es,
- coach,
- pszichológus.
Nem a diplomára gondolok, hanem az érzelmi érettségre, intelligenciára, empatikus fejlődésre.
Emberekkel foglalkozó szakértők legfontosabb prioritása, hogy az adott problémás „ügyfél” helyzetének mögöttes dinamikáját megértsék.
A hiteles szakember nem csupán a látható sebeket gyógyítja, de a láthatatlan, vagy alig látható hegekre, sérülésekre is gyógyírt nyújt.
De már hallom is vissza: Hogy ez nagy munka mindenki részéről!
Igen, de aki hosszútávra, és nem pillanatnyi örömökre, múlandó sikerekre vágyik, annak a saját életének a fejlődésére szánni kell időt, energiát.
Fejlődjünk akkor, de hol?
A Lux Humana konzultációin, workshopján már több ízben részt vettem. Tudom, hogy a hozzám érkezőknek akkor tudok segíteni, ha én is képzem magamat. Elég a tespedtségből!
Hónapok óta a Karrieredző programomat akarom bővíteni, mert igény van rá. Érzem, hogy a misszióm betöltéséhez többet kell segítenem. Ezért jelentkeztem a Szívvel, lélekkel című workshop-ra. A fenti bevezetőm arra szolgált, hogy ízelítőt nyújtsak a Lux Humana Oktatási Központ és Kovács Éva mentorom hitvallásáról, munkásságáról.
Mi az ami megfogott a Lux Humana oktatási rendszerében?
Az egyszerűsége, hogy hókuszpókusz mentes, tiszta, tudományosan is alátámasztott gondolatok vannak, és mégis gyakorlatias a tudásátadás. Olyan wow érzés. Ma már az egész családom megízlelte ennek a szellemiségnek pozitív erejét. Gyermekeim egészségileg erősebbek, szellemileg nyugodtabbak, céltudatosabbak lettek. Megerősítést kaptam afelől is, hogy a Tinitrend alapjául szolgáló kísérleti alanyaim, a lányaim pályaorientációja is jó úton halad. Bárcsak az én szüleimnek, a mi generációnknak is megadódhatott volna ez a fajta nyitott, lehetőségekkel teli Világ! Mennyivel könnyebb lett volna az életünk, ha a szüleink tudtak volna finom-hangolódni önmagukkal. Hiszen semmi sem egyszerűbb annál, mint önmagunk legyünk, így tisztán érezzük a mindennapokba, hogy mit kell tennünk.
Most mesélek a tréningről is…
Az egyik célom az volt jelentkezésemkor, hogy új üzletágaimhoz erőt , energiát kapjak, és letisztult formába életre kelljenek. A tanfolyam előtt kaptunk feladatot, ami nagyon hasznos volt, hiszen már ráfókuszáltunk önmagunkra. Noha nem vagyunk azonosak Évivel, mégis az oktatási módszerünk nagyon hasonló, jó magam is feladatokkal kezdem még a konzultációt is. Mindig felmerült bennem néhány évvel ezelőtt, amikor valamilyen tréningre jelentkeztem, hogy vajon kik lesznek a résztvevők, egyfajta izgalom járt át.
Mára már tudom, hogy olyan emberek lesznek ott, akiknek hasonló ügyük van, mint nekem. Mert annyira csodás a mi Világunk, hogy úgy rendeződik minden, hogyha mi a jó cél, jó irányba haladunk, megtámogat minket a sors, Univerzum vagy ki hogyan szeretné hívni, mindegy is…
A workshop elméleti része megerősítést volt számomra, hogy hamisságtól mentes, értékes tudást gyarapítunk. Gyakorlati részétől kellemesen elfáradtunk, a második nap különös erőt éreztem, talán a kutyának is köszönhető, aki szintén néha bekapcsolódott a workshop-ba. Hihetetlen, hogy mekkora segítség lehet egy kutya, ha ráfigyelsz, van, amikor jobban érzi, hogy mit kellene tenni, mint mi magunk. Igen, mert Ő zsigerből dolgozik, mi mindenben keressük a logikát…
Meglepődésemre olyan dolog is felbukkant az életemből, amire már nem is emlékeztem, eszembe se jutott, hogy problémát okozhat. Hozzáteszem, hogy egy vírusból tartottam kifelé, amikor mentem, már 1,5 hete fülfájással, füldugulással küzdöttem. Ehhez képest a második napon már elég jó voltam, a gyógyulásomat azt hiszem, ennek köszönhetem.
Lelki békét, nyugalmat találtam, ismét egészséges vagyok, és a problémáim sem tűnnek igazán aggodalomra okot adónak, mert tudom, hogy mindennek eljön az ideje, jó úton járok, s szinte meg van mindenem, ami kell ebben a pillanatban.
Néhány hónap elteltével a feszültségem, a kapcsolataim is javultak a családomon belül, és üzleti téren is. Sokszor nem is értem, és csak rácsodálkozom magamra, hogy milyen nyugalom áraszt el. Eltűnt az aggódás az anyagi biztonságom miatt, képes vagyok könnyedebben venni az életet, mert biztonságban érzem magamat. Amikor a legjobban érzem, hogy valami szűkében vagyok, akkor szinte a semmiből érkezik a segítés, támogatás mind érzelmi, mind pedig anyagi részről.
És végül, hogyan kapcsolódik ez az én missziómhoz?
Akkor tudom a tudásom legjavát adni, ha én magam is feltöltődök. Én pedig segíteni akarok. Azoknak az embereknek tudok segíteni, akik elég bátrak ahhoz, hogy felfedezzék az önmagukban rejlő kincset, és szeretnének boldogabbak, elégedettebbek lenni.
Reménytelennek tűnő helyzeteket tesszük reménytelivé a jobb Világ megteremtéséért. A kudarcból és bukásokból energiát merítünk a tehetetlenség és önsajnálat helyett.
Te bizonyára az vagy, aki nem a lassan csörgedező forrásból akar cseppeket inni, hanem annyit, ami elég ahhoz, hogy a szomjúságodat eloltsd. Képes vagy arra is, hogy elgörgesd a víz áramlását akadályozó köveket, kavicsokat…