Oktatási reform – hogyan jobban?

Minden írásnak van egy apropója. A jelen történése hívta életre a régóta dédelgetett gondolataimat az oktatási reform kapcsán: 

1. Hogyan tudjuk önzetlen segítséggel orientálni, edukálni a mai kamaszokat, tinédzsereket?
2. Mit kell tennünk felnőttként: szülőként, pedagógusoként, munkáltatóként?
3. Milyen következményei vannak annak, ha nem kellő figyelmet fordítunk MOST a mai tizenévesekre (10-19 éves)?
4. Ki törődik velük, a jelenünkkel a jövőnkkel értékrendi, gazdasági szempontból?

Hagy idézzem meg Arany Jánost, Gárdonyi Gézát…

Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, ember lenni mindég, minden körülményben.
Arany János

Neked köszönhetem, uram, hogy kiemeltél az állati sorból! Neked köszönhetem, hogy világossága van az értelmemnek. Nem korbáccsal neveltél, hanem jó szívvel. Szép ruhában járattál, asztalodhoz ültettél. S nem te tanítottál-e arra, hogy az ember csak a szívével érdemelheti meg az ember nevet?
Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember

Mi robbantotta ki belőlem ezt az írást az oktatási reformmal kapcsolatban?

Még mielőtt a közepébe csapnék, hagy idézzem meg egyik tanítómesteremet, aki így ír a mai modern Világról, és a valós hatalmi képről.

Dr David Hawkins szerint a modern világ hatalomra éhes egyénei – tudatosan kihasználva az emberi gyengeséget, a kiszolgáltatottság érzését – manipulálják az embereket. Például manipulál a hazafisággal, hasznot húz a viszályból, a vallás is csak egy eszköz számára. Megosztja a különböző személyiségeket, a sebezhetőket tönkreteszi.

Bizonyára akadnak szülők, akiket foglalkoztat a gyermekének a jövője, hogy biztonságba tudja a gyermekét.

Valószínűnek tartom, hogy vannak pedagógusok , akik őszinte szívvel szeretnének tenni az oktatási reform ügyéért, hogy a mai tinik szeretettel emlékezzenek rájuk, és tudom, hogy vannak olyan Hr-esek, vezető üzletemberek, akik szintén ügyüknek tartják az érzelmi, szellemi edukálást.

Konkrétan lássuk az érintettek miben látják a segítést, és mi az én nézőpontom!

Egy több ezer fős pedagógus csoporttól azt kérdeztem meg, hogy ha egy dolgot változtathatna meg az oktatásban, akkor mit tenne?

A legtöbben az óraszám csökkentését forszírozták, a tananyag reformálását, mint oktatási reform. Ami igazán megfogott az, hogy a pedagógusok is változtatnának a gyerekek javára.

Mi az ami foglalkoztatja a mai tiniket? Mire keresik a választ?

“Legyünk elégedettek amink most van és sose azzal vesztegessük el a drága időnket, hogy más miért rendelkezik többel, esetleg jobbal, mint mi. Lehet, hogy pont a többel és jobbal boldogtalanabb, mint akinek kevesebb, de mégis valamilyen oknál fogva értékesebb, felbecsülhetetlen értéke van a keze ügyében.” – Loretta

Egyik kisdiák így fogalmaz:

• Kettőségben élek: van egy képem arról amit látok az iskolában, és ha hazajövök, akkor látom, hogy az a minőségi idő feltölt, ami az otthonon belül történik.
• A kötelezettségek elveszik az időt, elrabolják tőlünk, hogy a szüleinkkel, önmagunkkal kikapcsolódni tudjunk.
• Nincs idő töltődésre, szeretetre, élni az életet. Hogy a hobbinknak is tudjunk élni, vagy legalábbis rájöjjünk arra, amit szeretnénk.
• Nem értenek meg bennünket a felnőttek, mindig dönteni akarnak helyettünk.

De vannak tinik akik így vélekednek:

• Szüleim megteremtették az anyagi biztonságot, megvan mindenem, nem kell a jövőért aggódni, majd kisegítenek az öregeim. 
• Csak szórakozni van kedvem és erre jó felület a digitális világ. A haverokkal lógunk, az ujjam már automatikusan ráhangolódott a like/tetszik gombra. 
• Jöhet minden kaja, pia, cigi, lumpolás, úgysincsenek otthon a szüleim, így legalább elütöm az időt, mert egyébként olyan unalmas lenne az élet.

Milyen kezdeményezések folynak a munka Világában, hogy itthon tartsák a fiatalokat?

Vannak gyakornok programok, vannak pályaorientációs kezdeményezések, ilyen-olyan életszerű foglalkozások. De sajnos, ahogy a fenti gyermeki hozzászólásokból is láttuk, ezek nem adják vissza teljességgel azt, amire VALÓjában vágynak a tinédzserek.

Sőt, a leterheltség, amiben tengődnek, segítségért kiáltanak, további időt, pénzt, energiát vesz igénybe, hiszen nem mindenkit az újabb készségek elsajátítása boldogít, tele vannak információval a fejek.

Mindenkit motiválhat valamiért a jelen kor kamaszainak helyzete, hiszen ha a munka világába kitekintünk, akkor másról sem írnak, mint a korosztályok, generációs problémákról.

Hogyan látom én az oktatási reformot, és mi a megoldás véleményem szerint?

Kedves olvasóm, én nem gondolom, hogy a gyerekekeket, vagy bárki mást kell hibáztatni, és egyáltalán nincs helye a hibáztatásnak.

Talán jobb lesz a helyzetem, ha a szomszéd tehene megdöglik?
Nem, ugye?

Most, hogy egyet értünk abban, hogy tennünk kell ITT és MOST, remélhetőleg az értékrendünk is hasonló.

Mi az amin töprengek, és miért ?

Megértés csak a bölcsességből, elfogadásból, és együttérzésből származik. A támadás, és sértések egymásnak ellentmondó nézetek, és a VALÓSÁG  meg nem értéséből származik.

“Az ego ragaszkodik a maga igazához, a nyereséghez, amely minden szándékának, céljának és tevékenységének legfőbb ösztönzője” – Dr.David Hawkins szerint, és ezzel a gondolattal tudok is azonosulni.

Az ego ragaszkodik meggyőződéseihez, hogy valamilyen mértékben biztonságban érezhesse magát, és hogy ezek szolgálhassanak racionalizált döntései és tettei alapjául.”

“Aki bölcs az rájön, hogy minden emberi tudás legfeljebb puhatolódzás, feltételezés, és utólagos kiigazításra szorul. Még a “tények” is csak ideiglenes kijelentések, mivel az adatok értelmezése függ a körülményektől, tehát később újraértelmezhetők.”

Hogyan látom az oktatási reformot szakmai szempontból?

Itt szeretném leszögezni, hogy nincs egy jó megoldás az oktatási reform kapcsán, és amit írok, az az én 25-35 évnyi tapasztalatából tevődik össze, és egy vélemény, nézőpont, amelyet a fenti példák alátámasztanak.

Mit veszek észre az oktatásban, mint szülőtárs?

Veszélyek, pénztárcába nyúlós dolgok. Megnövekedett a depressziós, alkoholista, drogos fiatalok aránya és egyéb függőségek is kialakulhatnak náluk.

Miért?

Küldenek jeleket felénk, felnőtt társadalomhoz címezve, csak mi, felnőttek, ezt rosszul értelmezzük. Ezen információ halmaz alapján azt hisszük, hogy különféle oktatási képzések, vagyis  még több információ kell a gyerekekeknek.

A modernizációt mi felnőtt emberek alkottuk, viszont érzelmi és  személyiségfejlődésben nem fejlesztünk. Elfogadást, alázatot, közösségépítést felváltotta a düh, harag, irigység, versengés, a “látszatjófejség”…

Magyarország a 11. helyet foglalja el a világ országai között az öngyilkossági statisztikában.

Vajon miért?

A pedagógusok is látják, hogy információ átadásból  bőven elegük van a tinédzsereknek, a fiatalok segélykiáltásai másra hívják fel a figyelmet:  az érzelmi törődésre, a minőségi időre, az odafigyelésre, szeretetre.

Családok szétestek, szülők fáradtak az állandó loholásba, és észre sem veszik a VALÓS szükségletet, hiszen már önmaguk sem tudják, hogy mire van szükségük.

Érzelemhiányos, ingerszegény társadalmat formáltunk. A nyereség, a versengés,és a túlélés áll a középpontba, és elfelejtettük a valós emberi mivoltunkat, ahogy Arany János is írta, ember lenni minden körülményben.

Talán az iskolapszichológusok is a megmondhatói, hogy egyre több az álmatlansággal küzdő, különleges bánásmódban részesülő gyermek, idegrendszerük a mienkkel egyetembe kimerült.

Ezek ellensúlyozása érdekében a klienseimnél a kreatív agyféltekét “tornáztatjuk” – a különböző “agyelmélet” alapján.

Akik ehhez hasonló visszajelzéseket adnak:

• felpezsdít és elgondolkodtat” (középvezető)
• érzem, hogy kezd gyűlni bennem az energia (felsővezető)
• lelkesedéssel tölt el a találkozásunk, mert tudom, hogy jó lesz, (specialista, vállalkozó)
• inspirál, és elgondolkodtat (cégvezető)
• mindegy, hogy minek nevezed a tini-orientációt Titanilla, úgyis tudom, hogy jó irányba tereled a gyermekeket..

Hogyan érzek az oktatási reformmal kapcsolatban, mint pedagógus?

Pedagógus kollégák elkeseredettek, tanácstalanok, reménytelennek érzik az oktatási reform jelenlegi állását.

Mi az oktatási reform megoldás?

• Tinédzserek lelki, szellemi orientációja, amellyel erősebbé válnak a “hullámokban”.
• Pedagógusok érzelmi töltése, amivel megtalálják a higgadságukat, amelyből erőt formálhatnak és nem a túlélésért kell naponta küzdeniük.
• Szülők segítője támogatása akár pszichológus, coach, tanácsadó stb.. helyett.

Valós céges támogatás, ahol a cégek, vállalkozások önzetlenül támogatják a fiatalok útját.

Hogyan kezdjünk hozzá a reformokhoz?

Ez a cikk kevés lenne arra, hogy kifejtsem a programot. Nem eszközökre van szükség, csak emberségre, nyitottságra, szeretetre.

További szép napot kívánok Neked,
Titanilla

u.i.: lentebb görgetve megtalálod a többi cikkemet is ebben a témában