Tudomány – Spiritualitás: Öntsünk tiszta vizet a pohárba!

Ebben a témában gyakran keverednek a fogalmak, és kapcsolódnak hozzá pozitív vagy épp negatív érzések, gondolatok. Cikkem elején szeretném tisztázni mi a spiritualitás és mi nem az. Azt is megmutatom, hogy a tudománnyal mennyire karöltve képes haladni a spiritualitás. Aztán tovább lépünk az ismereteken a feltétel nélküli szeretet irányába. Mert kapcsolódnak egymáshoz, máris kiderül hogyan.

Mert szoros az a kapu és keskeny az az út.

1.Mit jelent pontosan a spiritualitás?

Először is a tudomány tág fogalom, és már ott is rögtön ellentmondásokba ütközhetünk, pedig a tudomány és a spiritualitás foglalkoztatta mindig is az embereket a leginkább.

A különbség abban mutatkozik meg, hogy a kíváncsiságot a tudományos elme kívülről igyekszik megfejteni, megoldani, míg a spirituális út belülről az egyénből indul ki, és a világban történő összefüggéseket is belülről látja.

Egy valamit leszögezhetünk semmi sem állandó, hiszen a tudomány is állandó felfedezésekhez jut, és a spirituális útnak sincs vége, még a halállal sem. Például nézzük az agyféltekék működéséről szóló elméleteket: van, aki a bal- jobb agyféltekék logikai, és kreatív oldalának elméletét cáfolja, és a saját vagy más tudásnak ad teret.

Nézzünk egy példát

Éveken keresztül orvosok állították egy betegről, hogy Parkinson kórban szenved. Aztán elment egy olyan orvosi csapathoz, akik ezt a betegséget gyógyítják a Világon 5 – ként. Ők megállapították, hogy nincs a betegnél Parkinson kór, hanem idegszálak elmeszesedése áll fenn. A több évi gyógyszeres kezelés feltehetően ezért sem használt, sőt a beteg állapota romlott. A tudomány és a végrehajtói sem tévedhetetlenek, naponta fedeznek fel újabb dolgokat és nyilvánítanak tévútnak olyanokat, amit addig jó iránynak hittek. Hogy a konkrét példánál maradjunk, még az is lehet, hogy a szeretet által betegünk kigyógyult egy kórból, és kapott egy újabb lehetőséget a sorstól, Teremtőtől vagy az Univerzumtól… Ki tudja?

Folyamatos „fejlődés”?

Az ember az állandó fejlődni akarás spirálja következményeként, nemcsak tehetségeket “termel”, hanem a folytonos átalakulás, valamint a változások által szított társadalmi zűrzavar nyomása alatt van. Ez a megfelelési kényszer beszippantja a modern világ emberét. Állandó rohanásban, stresszben éli mindennapjait, és már-már pánikbeteggé válik, ha nem veszi észre , hogy merre tart.

Tovább megyek, ennek az eredménye az az egzisztenciális szorongás és mindennapi bizonytalanság is, ami az emberek sokaságát érinti. Az EGO, vagy nevezhetjük az emberi gondolat világnak is – kétségbeesetten ragaszkodik meggyőződéseihez, pontosan azért, mert akkor biztonságban érzi magát.
Az ember hajlamos a túltengő érzelmekkel, szenzációval, túlzásokkal torzított hírek felé menni, és ez gyorsabban is terjed.

Viszonylag könnyű objektív lenni azzal kapcsolatban, amit az ember lát. Ez csak a kvantumfizikában dől meg, ahol egy olyan részecskénél, mint az elektron, a megfigyelés puszta aktusa kihat a részecske állapotára.

A tudományban az emberi tévedéseket viszonylag könnyű felfedezni. Például maradjunk az orvostudománynál: amikor egy beteget diagnosztizálnak, aztán kezelik, de mégis, orvosi műhiba miatt meghal. A boncoláskor kiderül az igazság, de sajnos addigra már elvesztettünk egy embert.

Vagy itt vannak például a háborúk, amikről azt gondolták a vezetők a tudományos vizsgálatok után, hogy a társadalom új szintre lép, megoldódnak a gazdasági, hatalmi harcok. Csak éppen több veszteség maradt, mint nyereség. Ha objektíven nézem, akkor újabb birodalmakat nyertek, ha szubjektíven figyelem, akkor az érzelmi megpróbáltatások az egyén pszichéjét rombolták le, legvégső esetben akár skizofréniás is lehet.

Ami nem a spiritualitás

Vannak akik nem értik, mi az önismeret, és sokszor téves eszmék, gondolatok keringenek a fejekben a spiritualitásról is. Őszintén, ez nem is csoda!

Összekeverik a fekete mágiát, az ezotériát a spiritisztisztát, a tiszta lelkű, elfogadásra képes békés harmóniában lévő spiritualitással. Gyakori hiba, hogy a spiritualitást a vallással azonosítják. Ott van pl. az USA alkotmánya, a Függetlenségi Nyilatkozat, amely egyértelmű különbséget tesz a vallási és a spirituális kérdések között. Itt szögezik le azt is, hogy a kormány hatalma spirituális eszmékből származik. Függetlenül attól, hogy a jelenlegi politika mit tesz, a Jogok Törvényében ezt leszögezik. A spiritualitás dr David Hawkins szerint is toleráns, a vallásosság azonban sokszor türelmetlen, és ítélkező.

Szintén vannak akik szektának gondolják a valós spirituális utat, hiszen jóslások, kuruzslók, varázsgömbös – magukat terepautának hívók – is léteznek szép számmal.

A spiritualitás nem tévesztendő össze a spiritualizmussal – az a hit, mely szerint a halottak szellemei kapcsolatba léphetnek az élőkkel; és a spiritizmussal – a spiritizmus (a ’lélek, szellem’ jelentésű latin spiritus szóból) a spiritualizmus egyik modern ága, olyan vallásos jellegű hitrendszer, amelynek követői a halottak lelkével való evilági kapcsolattartás, a lélek megjelenésének lehetőségét vallják – sem.

Spiritualitás jelentése

Wikipédia szerint a Spiritualitás szó jelentése:

“A templomba járás, vagy az Istenben való hit nem jelenti közvetlen módon a spiritualitást. A spirituális ember vallja, hogy élete nem önmagáért való – nem öncélú – hanem egy magasabb szintű rendet, célt és értelmet szolgál. Tetteit, döntéseit ezen elv alapján igyekszik megvalósítani. … A spirituálisan gondolkodók szerint a világnak vannak az érzékszerveink számára rejtett dimenziói és összefüggései, amelyek ugyanolyan erős hatással lehetnek létünkre, mint a környezetünk érzékelhető része. … És míg a materialista szemléletű tudósok elsősorban természeti és fizikai törvények érvényesülése szerint értelmezik a világot, a spirituális irányzatok szerint ez a világrend nem személytelen és nem lehet pusztán mechanikusként értelmezni. A spirituális elvek szerint az ember személyes tettei és élményei értelmezhetők és összhangba hozhatók ezzel az egyetemes rendezőelvvel, amely azután áthathatja életüket egy mélyebb harmóniával. … A spiritualitás nem feltétlenül áll ellentétben a tudományos kutatásokkal, de ez a világnézet metafizikai alapokon nyugszik – nem keresi végtelenül a dolgok tudományos részleteit. Számtalan példa igazolja, hogy a tudomány fejlődésével egyre többet tudunk a világ olyan megnyilvánulásairól, tulajdonságairól, amelyet érzékszerveinkkel soha nem tapasztalhattunk.”

2. Önismeret és a spiritualitás kapcsolata

Objektív világ (erkölcsi relativizmus) és a szubjektív világ egyre inkább elkülönül. Összességében el kell fogadnunk az embereket (akkor is, ha nem értünk velük egyet) – erkölcsi magatartás, ez amit én “vallok”. Ez nem kultúrafüggő, ez csupán egy emberi tulajdonság, választás, akarat, elengedés kérdése.

Az Önismeretről megoszlanak a nézetek, és a vélemények. Egyesek szerint a spirituális úton haladva jutunk el az önismerethez. Mások azt tartják, hogy az önismeret a titulusokban rejlik: XY-ban,  Z szolgáltatásban vagyok a legjobb.

Számos önismereti, személyiségfejlesztési képzést, tanulmányt olvasunk naponta, de a lényegi mondanivalóját, pontos mélyreható jelentését: miért elementáris, elsődleges kevés helyen találjuk, vagy azt, hogy miért alapja mindennek az identitásunk megtalálása.

Wikipédia szerint: Az önismeret gyakran használt kifejezés, amely alatt azt értjük, hogy az egyén ismeri saját személyiségének összetevőit, határait és lehetőségeit, betekintése van viselkedésének rugóiba, hátterébe, motívumrendszerébe, és helyesen ítéli meg az emberi kapcsolatokban játszott szerepét, hatását. 

Az egyetlen, ami valóban segít, önmagunk megismerése és a szellemi és morális beállítódásnak ezáltal véghezvitt megváltoztatása. (Carl Gustav Jung)

3. Rántsuk le a leplet Önmagunkról

• Vajon miért teremtődött az ember?
• Mi értelme van az emberiségnek?
• Miben különbözünk más élőlényektől, dolgoktól?
• Mi az erényünk? 

Mindenki a saját meghatározó tudatszintjének függvényében érzékeli, értelmezi és tapasztalja a világot és annak eseményeit.

Mivel az elme képtelen a megtapasztalttól elrugaszkodni, érzékelés lényegétől megkülönböztetni – amint azt Descartes megfigyelte -, naivan azt feltételezi, hogy a “valóságot” tapasztalja, következésképpen minden más nézet, nézőpont téves.

Ezt a jelenséget nevezi találóan Hawkins is illúziónak, korlátoltságnak, paradigma vakságnak.

Személyiségünk érettségeként  jellemezhető, az a jelenség amikor az ember segítőkész, szívélyes, barátságos és megbízható. 

A legderekabb emberek barátságosak, udvariasak, figyelmesek és kiegyensúlyozottak. Ezenkívül általában jóindulatúak, segítőkészek, és tartózkodnak attól, hogy negatív érzelmeiket mások nyakába zúdítsák, vagy másokon éljék ki azt. Mindent összevetve, ezeket a pozitív tulajdonságokat, amelyeknek a megszerzése személyes erőfeszítést, önuralmat és türelmet igényel, nevezik „jellemnek”. Ezek a jó tulajdonságok képezik azokat az értékeket is, szeretethez vezetnek, és amely nagyon is megvalósítható cél. (David R. Hawkins: Valóság, spiritualitás és a modern ember.)

A tiszta szívű, lelkű egyén képes az elméjéből kilépni, és meglátni a másikban a jót.

Ahhoz, hogy több szerető ember vegyen körül, nyugodtabb legyél, sok örömöt és néha fájdalmas tapasztalatot kell megélnünk. Ez a tanulás, személyiségfejlődésünk alapja, és arra ad jelet nekünk, hogy nézőpontot kell váltanunk. Ebben a változásban segítségünkre lehet egy konzulens, egy mentor, olyan aki sok fájdalmat is átélt, és újra felállt, megy tovább a mai napig. A fejlődés nem áll meg.

4. Az egyetlen út az önzetlen szeretet embertársaink felé

Valójában minden ember lelkiismerettel születik, és mindnyájan ösztönösen érezzük, hogy mikor vétettek ellenünk, illetve mi mikor vétettünk mások ellen. Ráadásul másoktól is elvárjuk, hogy hozzánk hasonlóan tisztában legyenek ezzel, és már gyermekként is ismertük a különbséget az „igazságos” és az „igazságtalan” bánásmód között. Éppen ezért hamis az a filozófia, amely arról akar meggyőzni bennünket, hogy tévedésben vagyunk, és az erkölcsi relativizmus igaz.

A gonoszságot sohasem szabad tolerálni. Vagy talán el kellene fogadni egy bűnöző álláspontját?!

Hagy idézzek egy 16 éves tanítványom tollából aki személyiségét formálja, gyakran nehezen viseli el az akadályokat, amit a társadalomban vél felfedezni:: “sokszor kitörök, mint a vulkán, és fékezhetetlen vagyok, sodródom az árral és nem találom magamat a tömegben. Azt hiszem, hogy a világ ellenem van, pedig nem. Én zárkózom el, és taszítom a távolba az univerzumot. Nehéz változtatni, félelmetes, hogy kudarcot vallok, de egy leckét megtanultam, szeretni szívből egy gyógyír.”

5. Mit tegyünk, hogy békében, boldogságban éljünk?

Ki mint vet, úgy arat – szól a mondás.

Sokszor mégsem értjük, mi miért történik velünk, nem ezt érdemeljük, mégis bántanak minket, nehezebb a sorsunk másokénál. Ilyen esetekben mindig egy fontos leckét kapunk.
A megismeréssel érdemes kezdeni, önmagunk elemzésével a boldogságkeresést.

Hatások…

A válasz minden esetben az, amit már az iskolában is megtanultunk – például egy keverék kutatásánál kémiából, vagy bilógiában a sejtekről. Kutattunk, felfedeztünk, megnéztük a forrás anyagokat, nem elégedtünk meg a kész tényekkel, hanem a mozgatórugóit a sejteknek is szerettük volna megfejteni, mi-mire van hatással, hogyan.

Éppen ezért szeretem a megismerés területét, mert tudom, hogy ez tudományos alapokon nyugszik évezredek óta.

De jó példa a megismerésre, és a módszerre is az egyik ügyfelem, aki így fogalmazott: nem igazán tudom megnevezni az eszközeidet, nem adtál üzleti tanácsot, amire számítottam.

Pontosan jól érezte, nem adok tanácsot, hanem a problémájának a forrását fedjük fel, és ez által megoldjuk a dilemmáit, konfliktusait. Arra sarkalltam, hogy a tiszta megismeréshez jusson, ne engedje magát befolyásolni a különböző trendekkel.

Éppen ezért vissza is kérdeztem:

-Miért is jöttél hozzám először?

-Sok ötletem volt, hogy új vállalkozást indítsak, mert volt holt időm még. – felelte a cégvezető.

-Rendben, most azt hallom ki a szavaidból, hogy a régi vállalkozásodban nincs holtidő, hanem 2 új kollégát vetettek fel mióta nem találkoztunk, az eltelt 2 hónap alatt. Jól értem akkor, hogy megoldottuk a problémát? – kérdeztem.

-Hmm… Igen, olyannyira, hogy 10 éves terveim is vannak ezzel a céggel, és lassan nincs is kapacitásunk már új ügyfelekre. Növekedésben gondolkodom, csak a hogyant kell megtalálni. – mondta a fiatal cégtulajdonos.

-Ez már egy másik ügy/probléma, erre visszatérhetünk egy újabb beszélgetésben. – válaszoltam neki mosolyogva.

A megismerés útja egy tiszta tükörkép. Kezd el még ma a tettek mezején, nézz bele a saját tükrödbe, és ha nem azt látod, amit szeretnél, akkor keress egy külső “tükröt”, és nyomozz vele!

További szép napot kívánok Neked,
Titanilla

u.i.: lentebb görgetve megtalálod a többi cikkemet is ebben a témában