Stressz és kiégés a pedagóguspályán – megküzdési stratégiák

Az utóbbi években egyre nagyobb kihívás a pedagógus pálya, így egyre kevesebb diák választja ezt az utat. Véleményem szerint pedagógusnak születni kell: elnyerni a gyermekek szeretetét, türelmesnek maradni minden helyzetben, eredményesen menedzselni a konfliktushelyzeteket. Eddigi szakmai tapasztalatom azt mondja, hogy az akadémikus keretek nem készítik fel a leendő pedagógust erre.

Mindezen felül, mivel pedagógushiány van az egyes területeken, ez plusz energiaforrást von el és jelent a pedagógus számára.

A többlet adminisztráció, a Világban növekvő feszültségek, bizonytalanságok, állandó változások egyre inkább növelik a pedagógusok vállát. Ezen felül a nagy tankövetelmény miatt nem áll módjában a pedagógusnak mélyebben lelkizni a kis/nagy diákokkal, vagy éppen a kollégákkal megbeszélni egy-egy szakmai ügyeket.

Talán egyre kevesebb idő jut a továbbképzésre, és arról már nem is beszélve, hogy saját magára, családjára is kevesebb időt tud fordítani, pedig mégis csak ember, és nem egy robot.

Mi is vezérelt arra, hogy a pedagógusoknak segítsek? 

Alapjában azt gondolom, hogy az anyagi dolgok tekintetében mindenkinek a saját felelőssége kiállni magáért. Viszont a pedagógusok bérezése egész társadalmunkat érintő ügy, így ott érdemes közösen, társadalmi összefogással kiállni az ügy érdekében. De mint később részletesebben kifejtem, nem csak bérezési problémák vannak a pedagógus társadalomban, hanem a kiégés is nagy szerepet játszik a pályaelhagyásban, és a motiválatlanságban.

Más szférába, területen is vannak hasonló bérek, akár multiknál is. Ha döntéshozó lennék az oktatási szférában, akkor bevezetném a megkülönböztetést a fizetésekben, hogy motiváltabbá váljanak a pedagógusok. Magasabb bért azok a pedagógusok kapnának, akikkel kérdőív alapján – anonim módon végezve a szülők és gyerekeknek között – elégedettek. Miért csak a gyerekeket osztályozzuk ebben a kétoldalú kapcsolatban?

Egy fedél alatt a pedagógussal

A legfőbb probléma, amit már gyermekként a pedagógus szüleimnél is láttam, hogy a munkaidejük nem fejeződött be azzal, ha befejezték az órájukat. Édesanyám hozta haza a dolgozatokkal teletömött szatyrokat, a gyakorlófüzeteket, amiket a diákok rendre kitöltöttek.

Gyerekként vártam haza szüleimet munka után, de gyakran három óra is elmúlt, mire hazaértek. Zárójelbe megjegyzem, volt, amikor eléjük mentem az iskolába, és láttam már több évtizeddel ezelőtt, hogy estig gyakorta dolgozatokat, felmérőket javítottak, pedig akkor még nem is volt szükség annyi adminisztrációra, mint jelenleg.

Akkoriban azt mondták a szüleim legyek én is pedagógus, mert egy anyának kiváló foglalkozás. Akkor még nem voltam olyan fejlődési szinten, hogy meg tudjam fogalmazni azt, amit ma. Hamarabb tanítottam, mint ahogy lediplomáztam – olasz, angol nyelvtanár voltam az Arany János Nyelviskolában. Felnőtteket, például a rendszerváltásban kötelező oroszból angol átképzésre küldött pedagógusokat tanítottam.

Nehéz volt fiatalon, hiszen a kényszerből tanulás, képzés soha nem segítőtárs a fejlődésben. Akkoriban azt jelezték nekem a tanárok, pedagógusok, hogy nekik is van családjuk, és nincs arra kapacitásuk, hogy otthon még tanuljanak is.

Talán ma jobb a helyzet, több idejük jut képzésre, fejlődésre?

Látom lelki szemeimmel, ahogy most rázzák magukban a fejüket kedves kollégák.

Valószínűleg hierarchiában magasabb szinteken észre vehették azt, amit én gyermekként láttam szüleim néhány kollégáján: a kimerültséget, a kiégés tüneteit. 2014-ben volt az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetnek egy pedagógusnak szóló pályázati lehetősége, 30 órás jelenléti képzés a következő címmel: “Stressz, kiégés a pedagóguspályán – megküzdési stratégiák”.

Hogyan veszi észre magán a pedagógus a kiégés tüneteit?

Ha az introspekció, önelemzés technikáját elsajátította, akkor könnyűszerrel, ha nem ismeri a módszert, akkor érdemes, hasznos elsajátítani.

Addig is néhány jelzés:

• konfliktusok (munkahelyi, szülői, családon belüli stb.) növekedése
• tanulók ingerültségének növekedése
• gyakori fejfájás
• testsúlygyarapodás
• alvási nehézségek
• torok, garat körüli kaparás, tikk, köszörülés stb.
• immunrendszer, ellenálló képesség csökkenés
• fáradékonyság, életkedv csökkenés
• függőségek, szokások kialakulása, vagy megtartása
• rutinoktól nem tud megszabadulni akarattal sem 
• apátia

Néhány fizikai tünet a teljesség igénye nélkül:

• húgyhólyag, vese
• gyomorégés
• száraz bőr
• hajhullás
• szívdobogás erősebb remegéssel, szomorúsággal társulva
• ödéma
• csiklandozó köhögés
• szaglás, ízlelés csökkenése
• gyulladások, kelések
• szivacsos, vagy tág pórusú bőr
• epe, máj problémák
• puffadás, emésztési problémák
• visszerek
• beesett szemek
• allergia, asztma
• gerincproblémák
• mozgási vágy, vagy elutasítás

További jel lehet vágyódás vagy éppen elutasítás bizonyos ízek iránt:

• tej,hús, sonka, paradicsom szósz, mustár
• máj vagy májkrém
• marcipán
• mogyorófélék, tejcsokoládé
• keserű csokoládé, keserű ízek
• sós, fűszeres ízek
• sütemények,fehér kenyér, tészta, zsíros ételek, édességek, vaj
• köles

Időben felismeri és tenni a kiégés ellen

Ahogy a bevezetőbe is tárgyaltam, a pedagógusoknak igen kevés idejük van önmagukkal foglalkozni, éppen ezért szeretném megismertetni azt az egyszerű, gyengéd eszközt, módszert, amivel könnyűszerivel akár önállóan is, munkája és családja mellett, kevés időráfordítással segíthet önmagán.

Aki ismeri a biológiát, kémiát azok számára nagyon egyszerű, mert a biokémia atyja, Dr W. Schüssler újrafelfedezése egyszerűen érthető, de azok se búslakodjanak akik nem, hiszen minden pedagógus tisztában van azzal, hogy az élőlények legkisebb élő egysége a sejt.

Bizonyára – ha máshogy nem – az orvosoktól hallották, hogy ha bármely sejt, szövet, szerv, szervrendszer nem megfelelően működik, akkor fizikai vagy lelki/hangulatbeli zavarok, elváltozások jelennek meg. Az ókorban ezt már Arisztotelész is hangsúlyozta.

A Schüssler-féle ásványi sók – mint lehetőség – az alábbi területeken nyújtanak támogatást:

• fizikai, mentális, lelki kondíció erősítése
• fizikai, mentális zavarok, betegségek megelőzésére, vagy meglévő tünetek gyengéd gyógyulást támogató 

A mai magyar valóság az oktatásban

Vegyük észre azt is, hogy az utóbbi években mennyire átértékelődött az oktatás területén is az egészségre nevelés, még ha csak csírájában is. Magyarország alaptörvénye is kimondja, hogy mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez. Vannak iskolák, ahol már a pedagógiai programba is beleveszik ezt a törekvést.

A testi és lelki egészségre nevelés programja például így szól: Az egészséges életmódra nevelés hozzásegít az egészséges testi és lelki állapot örömteli megéléséhez. A pedagógusok ösztönözzék a tanulókat arra, hogy  legyen igényük a helyes táplálkozásra, a mozgásra, a stresszkezelés módszereinek alkalmazására, legyenek képesek lelki egyensúlyuk megóvására, társas viselkedésük szabályozására, a konfliktusok kezelésére. Az iskola feladata, hogy a családdal együttműködve felkészítse a tanulókat az önállóságra,  a betegség-megelőzésre, továbbá  a szabályok betartására a közlekedésben, a testi higiénében, a veszélyes körülmények és anyagok felismerésében, a váratlan helyzetek kezelésében. A pedagógusok motiválják és segítsék a tanulókat a káros függőségekhez vezető szokások kialakulásának megelőzésében. (Árpád Gimnázium)

“A gyerekek és a fiatalok hosszú éveket töltenek az iskolában. Ebben az időszakban érdemi hatást lehet gyakorolni a személyiségfejlődésükre, amely nagyban meghatározza az életmódjukban később kialakuló szokásaikat, az élet ideálokat, preferenciák kialakítását. Az iskola a családi környezet mellett a szocializációnak azt a színterét jelenti, amelyben mód nyílik az egészségesebb életvitel készségeinek, magatartásmintáinak kialakítására és begyakorlására” – egy másik gimnázium pedagógiai programjában ez található

Az egyensúly megtalálása

Nincs egyszerűbb – mint amit Dr. Schüssler javasol – használjuk fel a tudományt és a természetet. Talán nem véletlen, hogy itthon is számos kutató intézet, mint például a Szegedi Molekuláris Biológiai Csoport, illetve az ortomolekuláris medicina kutatási eredményei egyben biztosan egyet értenek. Ha sejtek nem megfelelően működnek, akkor a szervezetben fizikai, pszichés változás, kibillenés történik, amely betegséget idéz elő, ha nem idejében kezeljük. Az emberi szervezet, mint bonyolultan szervezett rendszer, önszabályozó, önszervező képességgel rendelkezik, amely mindig a homeosztázis (egyensúlyi állapot) fenntartására törekszik. Ezt a képességet nevezzük életerőnek, ha nincsenek energiatartalékai, akkor az egyensúly felbomlik, pontosan úgy, ahogy egy égő nem kap elegendő “szikrát”, akkor csak pislákolva ég, ha az áram elég nagy mennyiségű, akkor csodásan fénylik.

Kedves pedagógus kollégák, kezdjétek a tanultakat önmagatokon is gyakorlatban alkalmazni, töltsétek fel energiával magatokat, hogy örömteli, energikus életet élhessetek.

További szép napot kívánok Neked,
Titanilla

További cikkek ebben a témában