Segítség, elvesztem! Valóság az Igazság

Segítséget kérni is tudni kell

A segítségkérés a bátorság, az erő akarat jele. Gyakran ez elég nehéz, mert attól tartunk, hogy olyanra derül fény, amit esetleg nehézkes “megemészteni”. Elveszettnek érezhetjük magunkat, ha valami kevésbé szép emlék, gondolat tör ránk. Vagy egyszerűen attól félünk, hogy az erőnk hatalmasabb, mint ahogy azt a környezetünk belénk táplálta. Sokszor nem az a legnagyobb félelmünk, hogy kicsik vagyunk, hanem az, hogy nagyok. Vagyis: “Mit fognak szólni az emberek?”

Példálózgatás helyett, inkább magamat szólítom. Hogy fognak tekinteni például Titanillára, ha más nyelvezetet használ, mint a megszokott vagy ha teljesen másról témáról ír? 

Talán nem töltheti el Titanillát a kétely ilyen esetben? Valószínű, hogy valami motoszkálhat benne, még akkor is, ha már sokat váltott, változott…

Az élet labirintusa – elveszettnek lenni

Elveszettnek lenni manapság nagyon is egyszerű, nem bűn. Kihasználva a jelen helyzetet, sokan igyekeznek a #maradjotthon kampányt gyakran alattomos célra fordítani. Gyakran nem szántszándékkal igyekeznek eltéríteni, hiszen az irányítók jómaguk is csak áldozatok, akik kapálóznak a túlélésért.

Mire figyelj?

A Te szempontodból az a lényeges, hogy Te rátalálj a saját utadra, és Te találd meg a kiutat a Te segítőddel, mentoroddal akár. Útmutatásra mindenkinek szüksége van, csupán különböző szinteken. Tudással tudod gyarapítani a szellemi, mentális, testi rétegedet, ez által magad is útmutatóvá válhatsz azokkal a tapasztalatokkal, amit már elsajátítottál. Addig viszont vak vezet világtalant…

Hermetikusan jól elzárva, izolálva, távol az emberi valóságtól különböző információkkal árasztanak el – jól tudom –  és nehéz megtalálni az utat. Ráadásul most tele vagy bizonytalansággal, s nehezedre esik bármiféle kiadás. Hidd el – a magam tapasztalatából mondom – hogy most pontosan ezt az élet leckét kaptuk, és most van szükségünk a megértésre lelkileg és mentálisan is. Nem hagytam abba én sem a személyiségem fejlesztését, mert biztosan tudom, hogy megtérül.

Mindenkinek van egy valós forgatókönyve, ami az igazság, és az mélylélektani szintre érve igazi fellélegzés, olyan mintha hazaérkeztél volna testileg, lelkileg is.

Térjünk vissza az eredeti kérdésfeltevésre a segítségkérésre. Kinek mit jelent a segítség, segítségkérés? Valószínűleg nem egyforma lesz a válasz.
Mint ahogy nincs két egyforma életút, csak hasonló. Nincs két egyforma receptúra egy látszólag hasonló problémára sem.

Mit is beszél rébuszokban Titanilla?
Amikor a két fehér, sem ugyanolyan fehér…

Minden probléma mögött egy másik áll. A szemléletem szerint – akár csak a homeopátiás gyakorlat – nem a tünetekere adunk “gyógyírt”, hanem feltérképezzük azt, hogy mi okozhatja azt az érzést, helyzetet amiben az ember benne van.

Sokáig nem tudtam én sem, hogy miért álltam ellen a marketingesek azon tanácsának, hogy csináljak csoportos tréningeket. Aztán egy atlantai tanító mesterrel beszélgetve rájöttem. Képtelen vagyok pénzt kérni olyanért, ami nem teljes. Mit értek ez alatt? Lássuk egy konkrét példát:

X és Y karrierváltással küzd, nem találja a helyét, ez eddig ugyanaz, ugye?

X és Y Hr-es: jelen érzésük az, hogy hiányzik valami. Van amit szeretnek, van amit nem a HR-en belül. Igyekszik megtalálni azt, hogy merre induljanak, mi az amiben kiteljesedhetnek, amin jóleső érzéssel dolgozhatnak – mégsem érzik, hogy az munka. Eddig látszólag ugyanaz  X és Y sztorija. 

Ezt nevezem én a felszínes, látszólagos problémának, amit coaching eszközökkel túl lehet élni ideig-óráig, akár hónapokig is. 

X -el elkezdünk beszélni, megnézzük pontosan mi játszódik le benne. Milyen érzései, konfliktusai vannak önmagával, kapcsolataival, környezetével.
És lám, lám X -nek szerető családja van, akik támogatják, azonban szülei soha nem támogatták, és ez állandó belső konfliktushoz vezet. Mert csak akkor volt jó kisfiú, ha azt tette, amit a szülei jónak tartottak. Egészségügyileg elég jól érzi magát, bár szomorú, és lelkileg nehezen viseli a mindennapokat a munkahelyén. Tanácstalan merre váltson, mit tegyen hogy megtalálja azt a helyet, ahol elismerik, hallgatnak rá.

Most figyelj, a másik HR-es sztorija : Y-nak se gyereke, se szerető férje, senki, aki Őt támogatja. Csupán néhány barát, ami a családot helyettesíteni képtelen. Sőt Y az, aki mindenkinek igyekszik a kedvébe járni, adni és csak adni. Y egészségügyileg is gyengébb kondícióban van, hangulatváltozásai vannak. Munkája jutalék alapú, így bizonytalanságban tengeti napjait. 

Ugyanaz a belső konfliktus játszódik le mindegyikben? NEM!

Az igaz, hogy mindegyik elveszettnek érzi magát, de ez csak a felszín, mögötte nem egyenlő súlyú terhek vannak. Ugyanazt a terhet cipelik, ha mérlegre rakjuk a problémáikat? NEM! Képzeld csak el a mérleget, számolj velem! 

Minden látszólag nem fontos konfliktust, problémát oda rakunk, és számolj velem. Minden probléma 1 kg-t ér. 

X: szüleim soha nem értettek meg, és nem támogattak érzelmileg, házasságommal is nincsenek teljesen kibékülve, gyakran igyekeznek beleszólni az életünkbe – 4 kg. 

Y: szüleim miatt gyerekkorom óta dolgoznom kellett tinédzser koromtól. Drákói szigorban éltem, szüleimnek, környezetemnek nagy elvárásaik voltak felém, és még a testvéremet is rám bízták, hogy neveljem fel tizenévesen. Anyagilag független voltam, sőt 18 éves koromtól a húgomat is én neveltem, tanítattam – 7kg.

Ugye nem mindenki ugyanakkora batyut cipel, és azt még nem is számoltuk, hogy hány éve cipeli X vagy Y. Hiszen neked se lenne mindegy, hogy 100 méterre viszel valamit, vagy 1km-re. Éppen ezért fontos gondosan körüljárni azt, amikor valaki úgy érzi elveszett a dzsungel rengetegében.
Sokan most tanácstalanok, merre az út, mit kezdjek magukkal, a vállalkozásukkal, a cégükkel, munkatársaikkal, gyermekeikkel…

Így segítek

A velem folytatott konzultációk, beszélgetések olyanok, mint a takarítás. Ugyebár nemcsak a házadat szükséges takarítani, hanem az elmédet, érzéseidet is meg kell tisztogatni a porszemektől, ahogy a testedet is tisztogatod naponta.

Mialatt az otthonodat tisztítod, megszabadulsz a porszemektől, amikor fürdesz, akkor a testedet megszabadítod a mérgektől, piszoktól?
Szívedet, lelkedet is szeretettel tisztogasd, mosd át a kételyeket, a bánatot, az aggodalmakat, majd gyengéden töröld le, hogy szépen fényesen ragyogjon.

A természet is meghálálja, ha esőcseppek mossák át, öntözik, szinte új életre kelnek a Naptól, a víztől, és a Föld tápanyagaitól. Éltető táptalaj szükséges számodra is. A megújulás érzése járja át szívedet és szeretettel gondolsz majd önmagadra.

Némi elméleti megerősítés

Visszakanyarodva a 2 HR-eshez, ők is tudják, hogy egy étteremben attól érzik jól magukat, ha nem csupán az étel, de a személyzet is kellemes, alázatos, figyelmes.

“Egy ember alaptermészetéről az árulkodik, ahogyan az éttermi alkalmazottakkal, a takarító személyzettel és másokkal beszél, illetve viselkedik az étterem vezetője.”

1. Bruce Lipton szerint is, mára biztonsággal kijelenti az idegtudomány is – noha a legtöbb esetben inkább a szőnyeg alá söpri felismerését – hogy a szokásaink miatt a cselekvéseinket, érzéseinket a tudatos elme legjobb esetben is csak 5 %-ban irányítja, és 95%-ért a tudattalan felelős.
   Úgy is fogalmazott, hogy a szokások irányítanak, a kreatív elménk helyett.

“Hányszor dühödtünk fel életünkben pl. egy kupakját vesztett fogkrémes tubuson? gyerekkorunk óta azt tanultuk, hogy gondosan csavarjuk vissza a kupakot. Valahányszor e mulasztással találkozunk, felforr az agyvizünk, holott valójában a tudattalan, tanult szokások válaszingeréről van szó. Mélyen elraktározzuk a viselkedésprogramunkba a tanultakat, a szokásokat.
Az elveszettség érzése abban rejlik, hogy változásban vagy, az egyik feled igyekszik a szokásokhoz igazodni, a másik részedben pedig kétely és bizonytalanság merül fel az újjal kapcsolatban.

Tudom mit érzel ilyenkor

Saját magam is számtalanszor váltottam már szakmát. Jelenleg szakmám mellé egy új tudományterületre vitt a sors, amit gyermeki kíváncsisággal fedezek fel. Amikor karrierútmutatással foglakoztam vagy egy kiválasztási projekten dolgoztam, azt fedeztem fel, hogy minden ami látszik, az csupán egy illúzió. Az emberi dilemmának, kételyeknek nem az az oka, amit szabad szemmel látunk, hanem az amit nem látunk.

Biológiai tudásommal magyarázva, ez pont olyan amikor az orvos azt állítja, hogy ez valamilyen vírusos fertőzés. Vajon látja szabad szemmel a vírust, beszélget vele? Hogy tudja mi az valójában, hogy hogyan kell vele bánni? Nagyjából arra jut, hogy vitamint és tünetmentesítő lázcsillapítót ad, rosszabb esetben még antibiotikumot is.

Talán elfelejtette a tanulmányiból, hogy a betegség esetén valójában nem csupán a testi, de lelki, szellemi tényezőt is számba kell venni? Az orvosok többsége csak a testi tünetekkel foglalkozik, holott arra esküdtek fel, hogy holisztikusan tekintenek az emberre. Mindenki mást raktároz el, éppen ezért gondolom azt, hogy egyéni feltárásban szükséges részesülni, hiszen mindenki más lenyomatot őriz az elméjében, agyában.

Nem vagyunk egyformák

Most bizonyára az oktatás is eszedbe jut, hiszen ott egy tanult információt mindenkinek ugyanolyan tempóban kell elsajátítania. De vajon minden fiatal, idősebb ugyanolyan mértékben sajátítja el a tanultakat?

Ha gyermeked van, vagy testvéred, akivel gyerekkorodban játszottál, akkor emlékezhetsz, hogy nem egyforma idő alatt végeztetek el egy gyakorlatot, vagy a játék közben mindig valaki nyert. Nem a képesség miatt, hanem az egyéniség, jellemvonás, személyiségfejlődés miatt. Ez attól függ, hogy ki mit raktározott el, kit milyen hatások fogtak vissza, vagy mi az amire lelkileg reagált.

A tudattalan ösztönös és tanult ingerválaszok tárháza. Az életutak is mást-mást rejtegetnek, attól függően, hogy kit mi ért már az életében, mit raktározott és mit nem.

Számtalan segítő, gyógyító, sőt spiritisztánál is megfordultam már az életembe, tudom miről beszélek. Az egyik azt mondta, például hogy fiam lesz, aztán van két lányom. Egy tanácsadó egyszer így szólt hozzám, mindegy, hogy Te mit gondolsz, vagy mondasz, az jó amit én mondok, mert én már tapasztaltabb vagyok.

Gondolod, hogy ezen csak olyan könnyen túltettem magamat?

Nem, vagyis igen felszínesen, de a szavak súlya legalább olyan nehéz, mint egy fizikai bántalmazás. Csalódottság, hogy nem az lett, amit az elmémbe beraktároztam, hogy mások tükrét tartottam talán?

Éppen ezért a tapasztalatért igyekszem a szavaimat is megválogatni, tetteimet felülvizsgálni, mielőtt bármit mondok, vagy teszek.

Mire figyelj, ha már bátor vagy segítőhöz fordulni?

Az elveszettség érzésében még sebezhető az ember, így igyekezz kiiktatni azokat az információkat, ami a kedvedet jobban elveszi. Például kerüld a rémhíreket, mézesmadzagokat, a megmondó embereket. Senki sincs a Te bőrödben, így a szemléletem szerint az a segítség, aki a szíved, lelked mélyén rejlő igazság felé terel.
Keresd azokat az embereket, akik képesek mosolyt képesek csalni az arcodra, akikkel feltöltődsz, akinek a szavain elgondolkodsz pozitív értelemeben, mert inspirál, és nem befolyásol. Kerüld azokat, akik befolyásolni, manipulálni igyekeznek. Tanulj meg a szavak mögé nézni, olvasni a sorok között.

Ez lehetetlen! – mondod Te. Tapasztalatból  kijelenthetem, hogy minél jobban megismered az önvalódat, annál inkább képes leszel helyesen dönteni, látni és nem csupán nézni.

Kellemes felfedező utat kívánok, kerüld a szakadékokat, keresd a fényt.

További szép napot kívánok Neked,
Titanilla

u.i.: lentebb görgetve megtalálod a többi cikkemet is ebben a témában