Kudarc vagy siker? – a nézőpontok sokszínűsége

Hol volt, hol nem volt egy verőfényes márciusi napon egy középkorú hölgy “kopogtatott” a Karrieredző online konzultációjára.

A titkok kamrájának törvényeit betartva, a továbbiakban szólítsuk Katinak, az ugyancsak titkokkal teli asszonyt. Kati az egészségügyben dolgozik és orvosnak tanult.  Karrierváltással kapcsolatban keresett, nem a jelen körülmények miatt – elmondása szerint – hanem egyébként is. Bemutatom hogyan zajlottak le ezek a konzultációk. Azt, hogy mennyire volt sikeres a konzultáció, mindenki döntse el a cikk végén.

A kezdetek

Felajánlottam neki egy készség és kompetencia tesztet, ami útkeresésben kitűnő mankó, de valamiért ellenállt. Különösen a jelen digitális helyzetében időszerű ez a komplex tesztcsomag, hiszen kényelmesen az otthonában elvégezheti. Céges szinten például csapatépítésnél, vagy kiválasztásnál egyébként is használjuk, mert megrövidül az interjúztatásra fordított idő, bizonyosságot kaphat a döntéshozó az interjún már elhangzottakról, és megerősítést nyújthat az interjúztató esetleges  kételyeiben.

Ismertettem a Karrieredző programot és szerződtünk. Már az első alkalom előtt egy házi feladatot adtam. Azt kértem, mivel CV-t nem küldött és kompetencia teszttel nem akart élni, hogy írja le nekem az életútját – arra gondoljon, ami számára fontos – és küldje el első beszélgetésünk előtt.

Együttérzés és fejlesztés

Megdöbbentem az elkészült feladat láttán, és fájdalmat éreztem fizikálisan is, mert annyi bánat, szomorúság volt élettörténetében. Pszichológiai tanulmányaimból megtanultam, hogy nem faggatózunk, nem tépünk fel sebeket, csak amit az egyén kíván megosztani velünk, azzal dolgozunk. Ha kellő bizalmat érez az útmutatást kérő ember, akkor úgy is elmondja a történéseket.

Magamnak megjegyeztem az írásából azokat a részeket, amik érzésem szerint megrekedt hajóját akadályozhatja a továbbhaladásban. Pedagógusként, trénerként azt vallom, hogy minden emberben találjuk meg a szépet, hiszen akkor Ő is megtalálja az értékeit. Önismeretét, önbizalmát az által fejleszthetjük, ha megengedjük neki a megtapasztalást, azonban éreznie  szükséges a támogató jelenlétünket.

Nem oldunk meg senki helyett semmit, vagyis nem adunk tanácsot, mit hogyan kellene tennie célja, boldogsága érdekében.

Minden egyénnek, léleknek van egy útja, olykor könnyedebb akárcsak egy szellő, néha nehezebb, mint egy vihar, vagy akárcsak egy tornádó. De vajon ha mindig könnyű az ember útja, abból tanulunk-e?

Az “elrendelt” feladatok

Van úgy amikor én is megkérdezem, a csillagokat merengve a Mindenségtől, hogy miért kapok ilyen nagy és nehéz lehetetlennek tűnő feladatot? Aztán eszembe jut, hogy mindenki akkora feladatot kap, amit el tud viselni, és a nehézség által megerősödik. A tapasztalással, az érzések megélésével energia szabadul fel, erősebbek, ötletesebbek leszünk, és tisztánlátáshoz jutunk.
Az ember olyan, mint egy fa. Erős gyökereket ereszt a földbe, hogy a viszontagságos időjárásnak is ellent tudjon állni. Ha nem így cselekszik, hamarabb elpusztul. Az erős gyökerekhez tápanyag, törődés szükséges. Ami esetünkben a tudás szolgálja a tápanyagot – a konzulens megértése, támogatása, a törődés. Igyekszem az egyénnel önmagát megszeretetteni, hogy saját magával is törődjön.

A konzultáció célja

Kanyarodjunk vissza hősünkhöz, Katihoz. Erőszakmentes kommunikációból megtanultam, hogy az embernek szüksége van arra, hogy tisztázza érzéseit, és ráleljen az erőforrásaira, szükségleteire ahhoz, hogy az útján tovább haladjon.

Kati igen intelligens, tanult ember, aki úgy élte le az élete nagy részét, hogy meg akart felelni, saját titkos vágyait mélyen elásta, ellenben bizonyítani akart a közvetlen környezetének. Az utóbbi idők során Kati fája nem tudott nőni, új hajtásokat hozni. Színpompás virágjai nem nyíltak már,  hiszen képtelen volt az ősi fájára emlékezni, amikor még lepkék, és madarak vették körül. Most magányos, szürke hétköznapjait éli és nem leli tápanyagát, éltető, törődő környezetét.

A feladatunk az volt, hogy “újraélesszük” Kati fáját, hogy önmaga értékeire leljen, megtalálja fénylő energiaforrását, és ezáltal útját. Ehhez az alapokkal kezdjük, a gyökerek szemügyre vételével, “gyógyításával”, vagyis az erőforrásaink harmóniába hozatalával, mint pl. az agy jobb-bal agyfélteke együttes működésével.

Némi elméleti kiegészítés

Ahhoz, hogy a lépéseket megértse az olvasó, szükségét érzem saját példákkal illetve forrásanyagokkal is színezni.

Wikipédia szerint: “A bal agyfélteke dominánsokra jellemző a jó beszédkészség, az analitikus gondolkodásmód, a jó matematikai, logikai képesség. A jobb agyfélteke dominánsak ezzel szemben inkább jó művészi hajlamúak, jó problémamegoldó képességekkel rendelkeznek, valamint vizuális típusúak. Mind a két agyféltekénk megvan a saját funkciója, főleg együttes működés jellemzi őket. “

Dr David Hawkins tudattérképe is ezen alapul valamelyest. Carol Ann Hontz One-Brain szakértő szerint is az agyunk 2 féltekére osztható, kutatásokkal sokkal mélyebb tudást adnak nekünk. A budapesti Integrált Oktatás alapítója-Carol szerint az lenne az ideális, ha mindig elménk 100%-át hasznosítani tudnánk. Az agyban tárolt múltbéli információk blokkok formájában jelentkeznek, megragadunk a múltba, más lehetőség nem lévén, csak a régi, romboló, eredménytelen, lassan ölő viselkedésmintákat követi az ember, ha nincsen összehangolt működés a két agyfélteke között.
Dr Joe Dispenza így fogalmaz: agyunknak szerepe van mindenben, amit teszünk, beleértve azt is, hogyan gondolkodunk, hogyan cselekszünk.

Az agy a személyiség, a karakter, az intelligencia és a döntéshozatal szerve. Ha az agy jól működik, akkor jól működik maga az ember is. Amennyiben az agy bármilyen oknál fogva érzelmi sérülés, trauma áldozata – akkor az ember boldogtalanabb, betegebb, szegényebb, kevésbé bölcs és kevésbé sikeres lesz.

Az első konzultáció

Azért fontos leírni a fentieket, hogy megértsd, hogy milyen tudományos háttérrel zajlott az első konzultáció. Kati, kérdezés nélkül mesélte az élettörténetét, hiszen a feladat már felismerést hozott neki elmondása szerint. Valahogy így fogalmazott: “Nem gondoltam volna, hiszen jártam pszichológushoz régebben, hogy még mindig hatással van rám a múlt. Még mindig nem tudtam elengedni, feldolgozni a veszteséget. Ez pontosan olyan mint a gyász.”

Dr David Hawkins tudattérképe szerint, a veszteség alacsony tudatszinten van, így a cél az, hogy nála magasabb tudatszintre kerüljön az egyén szépen, lassan. Ilyenkor az jellemző, hogy ész érvekkel szinte lehetetlen dolgozni, mert az az agyat szinte blokkolja.

Tanult emberként érdeklődéssel hallgatta Kati Hawkins tudós történetéről, és megemlítettem neki még dr Rüdiger Dahlke-t is, aki orvos és pszichiáter volt. Dahlke ismerősen csengett Katinak, mint kiderült sok könyve porosodott a polcán. Kati saját maga rántotta le a leplet magáról, hogy addig nem tud továbblépni a karrierben, amíg a fel nem dolgozza az érzelmi veszteséget. Orvosként értette, hogy az érzelmein dolgoznia szükséges a továbblépéshez.

Arról is beszéltük, hogy ha pl. orvosi praxist szeretne gyakorolni, akkor az általam közvetített nézőpont megegyezik a Hippokratész esküvel: test-lélek együttes gyógyítása.

Test és lélek gyógyítása

Valamennyi mai esküszöveg őse Hippokratésznak, az „orvostudomány atyjának” hippokratészi eskü néven ismert, ókori eredetű szövege.

“A Magyar Orvosi Kamara –  megalkotta az első Magyar Orvosetikai Kódexet,[2] amelyben – többek között – az orvosi eskü alábbi, javasolt szövege is szerepel:

Én (…) esküszöm, hogy orvosi hivatásomhoz mindenkor méltó magatartást tanúsítok. Legfőbb törvénynek tekintem a betegek testi és lelki gyógyítását, a betegségek megelőzését. Az emberi életet minden megkülönböztetés nélkül tisztelem. Orvosi tevékenységem soha nem irányul emberi élet kioltására. A betegek emberi méltóságát és jogait tiszteletben tartom, bizalmukkal nem élek vissza és titkaikat haláluk után is megőrzöm. Tanítóimnak megadom az illő tiszteletet, orvos társaimat megbecsülöm. A betegek érdekében ismereteimet, tudásomat folyamatosan gyarapítom. Minden erőmmel arra törekszem, hogy megőrizzem az orvosi hivatás tisztaságát és tekintélyét. Tehetségemhez és tudásomhoz mérten fogom megszabni a betegek életmódját az ő javukra, és mindent elhárítok, ami ártana nekik. “

Noha nem vagyok orvos, de értékrendembe, hitvallásomba teljesen belesimul.

Amit kiemeltem neki, hogy testi és lelki szinten is az orvosnak segítenie szükséges, vagyis holisztikusan, noha ezt ma kevés orvos alkalmazza. Nekem ez elv, és szerencsére akadnak azért ilyen orvosok a környezetembe.

A második konzultáció

A következő héten Kati, a mi hősünk azzal kezdte, hogy nagyon elfáradt az előző alkalommal, de pozitív értelembe, tette hozzá. Elkezdte olvasni a könyvet, ami szerinte nem könnyű olvasmány.

A valóság megismerése gyakran nem könnyű, és fáradtságos. Eszembe jutottak mentorom szavai: ha az egyénnél nem történik változás a beszélgetésünket követő 3 napon belül – pozitív, vagy akár negatív – akkor nem ért semmit a közös munkánk. Ez akkor lehetséges, ha pl. az őszinteség elmaradt, bizalmatlanság van a két fél között. Katinak erre azt feleltem, hogy a múltkor ástunk, amibe bele lehet fáradni, ma építeni kezdünk, annak már tetszetősebb eredménye lehet.
Hozzátette, hogy odanyúlta R.Dalkhe könyvéhez és az könnyebb volt. Örülök, hogy őszintén visszajelzett, és készült, dolgozik szépen.

A második virtuális találkozásunkkor megkérdeztem tőle, hogy mit hozott megoldandó feladatként. Azt felelte, hogy ez még nagyon nehéz, nem tudja megfogalmazni. Rásegítettem a múltkori alkalom felelevenítésével, és az adott helyzet érzéseivel.

Nagyon örültem, hogy a veszteség helyett az unalom, türelmetlenség állt a fókuszban. Ez számomra azt jelentette – Hawkins térképe szerint is – hogy sikerült kibillennie a reménytelennek tűnő helyzetből. Tovább folytattuk az önismerettel, önreflexióval, hiszen hogyan tudna útmutatást adni az, aki nincs tisztába még saját magával sem?

Nem ismered magad, jóllehet gyakran nézel tükörbe. (Az önismeret egész életre szóló program.)

Nosce te ipsum!  (delphoi jósda) = Ismerd meg önmagad!

Eredmény a konzultáció során

A második alkalom végére tisztázódott benne, hogy tanulásra, új ismeretekre vágyik, de még nem tudja azt sem, hogy mire… Tökéletes, hiszen, ha több mint 40 évig az ember úgy élte le az életét, hogy azt tette, amit mondtak, akkor 14 nap alatt nem lehet csodát várni. Éppen elég csodának tartom azt is, hogy valaki foglalkozik önmagával ennyi idő után.

A harmadik konzultáció előtt

A következő feladat, kihívás egy önmagára irányuló, de játékos feladat volt, ám ez nem jött létre, mindjárt mesélem, hogy mi történt.

Beszélgetésünk időpontja előtt Kati írt egy levelet, hozzáteszem, hogy valójában a  kezdetektől kezdve nehezen kezdeményezett szóbeli beszélgetést, így furcsának nem tűnt, hogy írásban írt nekem. Jelezte, hogy a 3. alkalom után ne tervezzünk többet, mert olyan helyzetben van, hogy lezárná a folyamatot. Empatikus érzéseimről valószínűleg nem tud, és arról sem, hogy képes vagyok elvonatkoztatni a saját érzéseim, gondolataimtól és átérezni a másik ember baját.

Szóval azt éreztem, hogy rá kell kérdeznem, hogy meglássa Kati is, és én is a valóságot. Megkérdeztem tőle, hogy mit vár el tőlem, mikor és hova szeretne eljutni a 3. alkalomra. A válasza egyáltalán nem lepett meg, hogy nincsenek elvárásai, nem vár tőlem semmit. Ha valakinek nincsenek elvárásai, nem tudja mit akar, és semmi nem is jut eszébe, akkor az egyén nem akar változtatni a helyzetén – a tapasztalataim ezt mutatják.

Ez szuper válasz volt számomra hiszen a 3. alkalomra sincs szükség, csak azért, mert Ő a szerződéshez ragaszkodik, és utolsó pillanatba mondaná le. Így lezárhatjuk itt és most is, és ha küldött díjat, akkor visszautalnám neki. Igen ez ellentmond a szerződésnek, de én írtam felül úgy, hogy abból kára nem származott az ügyfélnek. Emlékezz vissza kedves olvasó, amit írtam, hogy a Hippokratészi esküvel tudok azonosulni. Primum est nocere! (Hippokrátész) = Az első, hogy ne ártsunk!

A konzulens szemszögéből

Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy sikernek vagy kudarcnak élem meg a helyzetet.

Aztán eszembe jutott a mentorom, hogy mindenki annyiszor jár hozzád, amennyire szüksége van. Te tükröt mutattál neki, és azzal Ő már tud boldogulni, és tovább haladni, amennyiben szeretne. Azt is szokta mondani, hogy nem kell annak jönnie, aki nem akar “gyógyulni”, és mindenkinek szabad akarattal kell, hogy rendelkezzen. Végül az elmém, agyam úgy döntött sikeres voltam, hiszen 2 alkalomból olyan felismerései lettek, amit pszichológus, terepauta nem ért el évekkel ezelőtt, hosszabb időtartam alatt. Másrészt lehet, hogy ez az én esszenciám, hogy az embereknek nem szükséges annyi időt, pénzt áldozni, mint a köztudatban állók 3, 6, 10 alkalmas csomagjaiknál.

További szép napot kívánok Neked,
Titanilla

u.i.: lentebb görgetve megtalálod a többi cikkemet is ebben a témában